Bejárat > FreeStyle, Humo(u)r > – Mit keres? – Egy életen át tartó pillanatot.

– Mit keres? – Egy életen át tartó pillanatot.

Ady Endre: Páris az én Bakonyom

Megállok lihegve: Páris, Páris,
Ember-sűrűs, gigászi vadon.
Pandúr-hada a szájas Dunának
Vághat utánam:
Vár a Szajna s elrejt a Bakony.

Nagy az én bűnöm: a lelkem.
Bűnöm, hogy messzelátok és merek,
Hitszegő vagyok Álmos fajából
S máglyára vinne
Egy Irán-szagú, szittya sereg.

Jöhetnek: Páris szivén fekszem,
Rejtve, kábultan és szabadon.
Hunnia új szegénylegényét
Őrzi nevetve
S beszórja virággal a Bakony.

Itt halok meg, nem a Dunánál.
Szemem nem zárják le csúf kezek;
Hív majd a Szajna s egy csöndes éjen
Valami nagy-nagy,
Bús semmiségbe beleveszek.

Vihar sikonghat, haraszt zörrenhet,
Tisza kiönthet magyar sikon:
Engem borít erdők erdője
S halottan is rejt
Hű Bakony-erdőm, nagy Párisom.

1907
Párizsi bóklászásaimnak utolsó bejegyzése.
A következő sorok, meghökkentőek lesznek. Azokat a gondolatokat, és eseményeket írom le, amelyek Párizsban a Montmartre-on történtek velem, és jártak a fejemben.Igen, a párizsi (Montmartre-i) csoda.
-Biztos, hogy a fejemben? Én voltam az egyáltalán?Nem hiszem.  Akkor, és ott nem én voltam az, vagy pedig egy az-az énem, aki mindig is bennem volt, csak mesterségesen elnyomom?-
A parfüm múzeum után, a Montmartre felé vettük az irányt. A busz kitett minket, és volt egy óránk kajálni. 7ed magammal McDonalds-ba mentem, és ott megfordult velem a világ. Magyarul beszélgettem a srácokkal, közben segítettem nekik angolul rendelni, de nem sokáig kellett. Kijött hátulról a konyhából egy nagyon szimpatikus lány -látni lehetett, hogy nem Francia-(ahhoz túl szép volt, és kedves) és megszólalt:
-Sziasztok, hallom magyarul beszéltek, segítek nektek.
Én azt hittem lehidalok. Padlót fogtam. Köpni, nyelni nem tudtam.
– Ez hihetetlen. Párizs, egy McDonald’s-ban. Egy magyar lány szolgál ki. Sajnos nem tudtam meg a nevét, csak annyit, hogy Sopronból van.-
Mikor észhez tértem, próbáltam beszélgetni vele egy kicsit. Általános témák voltak. (Honnan vagyunk, mit csinálunk….) Kicsit nehezen ment akkor a beszéd. Neki is, nekem is. Hihetetlen volt, és láttam a lány szemében a vágyakozást, a honvágyat. Azt hiszem, ha ott és akkor megkérdezem tőle, nem akarsz-e hazamenni, szerintem azonnal hazamegy.
-Láttam a honvágyat. Láttam abban a tekintetben a hazavágyódást, és a haza szeretetét. – Leírhatatlan érzés, amit felejteni nem lehet. Az érzés megmarad.
Mikor megkaptuk kajánkat, leültünk megenni. Én pedig közben elkezdtem lökni a sódert. Kegyetlen mennyiségben, Fábry Sanyis minőségben. Mint akit megzaboláztak. A srácok sírtak körülöttem a nevetéstől, én pedig csak mondtam- Kajálás után felbattyogtunk a találkozó helyre, és ott folytattam tovább. Ömlött belőlem a sületlenség. Egészen végig, volt röhögés, az tuti. Lassan felértünk a Montmartre-ra, és kezdtem lenyugodni. Mikor beléptem a Sacre Coeur székesegyházba. Lenyugodtam. Lelkem megnyugodott, de még parázslott.R övid elmélkedés után kiléptem a székesegyházból, és újra lángra lobbantam. Párizs látképe, amit a Montmartre tár elénk, leírhatatlan. Már értem, hogy Picasso, Dali, Henry Toulouse-Lautrec, Márai és Ady miért szerették annyira Párizst és Monmartre-ot. Ezért az érzésért, ezért a hajtóerőért. Mikor megkaptuk a szabad programot, kiszakadtam, vagy mondhatni kitéptem magamat mindenből.Egyedül járkáltam.  Karikatúrát akartam rajzoltatni…, és sikerült. Ahogy ott ültem 3 dolog járt a fejemben:
1. Édesapám: Dusza István. Neki köszönhetem azt, hogy megértettem, mi az a bohém világ és művészi élet.  Neki köszönhetem, hogy olyan szemeket (lelki) kaptam, amelyek átlátnak a lélek falán, és meglátják a láthatatlant., hogy úgy nézek a világra, mint a csodára, és úgy nézek a másik emberre, mint emberre, Isten teremtményére, aki a maga tökéletlenségében tökéletes. Mert akkor ott, egy másik világ nyílt meg előttem. Mintha párhuzamos időben, évszázadok lettek volna jelen, ott és akkor.
2. Az Absinthe: A világ egyik legtitokzatosabb alkoholtartalmú itala. A „la vie bohème”(bohém élet) delíriumának anyja. A zöld múzsa, mely minden művészből, aki ezt itta a Montmarte-on kivarázsolta lelkéből a legsötétebb, és legvilágosabb sarkakat. Azért születtek ott, annyira ellentmondásos művek. A tudatalatti teljes felszabadulása, az amely ezeken a műveken látható.
3.Az életen át tartó pillanat: Nem akartam, hogy vége legyen. Azt akartam, hogy ez-az érzés örökké tartson. Azt akartam, hogy életem részéve válljon, az a pillanat, hogy mindig magamban hordozhassam, és sose feledjem, hogy maga az élet, az a pillanat, amely egy életen át tart. Ehhez nekem Párizsba kellett eljutni, ahpva vissza kell térni, mert sajnos az Absinthe-ot nem sikerült meg innom, mert nem jutott rá időm.

Ez volt a párizsi csoda. Következő alkalommal belülről is megszeretném csodálni a Moulin Rouge-t. Azt hiszem azt a látogatást nem fogom meggyóni, mert valahol az is én vagyok….
Végezetül pedig szóljon a Lady Marmelade (Moulin Rouge).
Ugye mennyire jó ez a szám?

http://www.dailymotion.com/video/x240x9_christina-aguilera-lil-kim-mya-pink_music

Montmartre I.

Montmartre I.

Montmartre II.

Montmartre II.

Montmarte III.

Montmarte III.

  1. Még nincs hozzászólás
  1. Még nincsenek visszakövetések