DuMa

Elérkeztünk az utazás napjához. Mindenki kómás egy kicsit, ki a nehéz és hosszú éjszaka miatt, ki azért mert most éppen nem akar hazamenni, ki pedig mind a két ok miatt.
Lázas pakolás, aggódás. Ki autóba pakol, ki pedig próbálja egybe fogni cuccait, hogy legalább a buszig kibírja. Búcsúzkodások,  nagy hallgatások, senki sem érti miért.
Igen a hazautazás mindig egy olyan, mintha menekülnénk a realitástól. Ha egy nagy közösség jól érzi magát együtt, akkor nehéz kiszakadni ebből, de erről majd az összefoglalóban írnék.
Tehát megérkezett a vonatozókért a busz, ami már nem egy rozzant Karosa volt, hanem egy nagyon pöpec VOLVO. Az autósok később indultak. Én személy szerint még el akartam érni a csapatot Liptószentmiklóson, ami sikerült.  A vonatosok elindultak a vonattal, én pedig Enikő társaságában elindultam Pozsony felé. Kicsit (vagyis jóval) halgatag voltam az úton, és nem is igen maradt meg bennem semmi, csak annyi, hogy megint elhagytam a hátsó ablaktörlőmet. De sebaj.
Pozsonyba a vonat előtt érkeztem nagyjából úgy egy 30 perccel, de vhgy nem is érzékeltem. Vhogy hirtelen megjelentek újra az ismerős arcok az állomáson. Akiknek hoztam cuccot, azok elvették a cuccokat, és mindenki hazament. Ami érdekes, de lehet, hogy csak nekem tűtn fel, hogy nincs igazán búcsúzás, de ennek talán az-az oka, hogy ha gyorsan csináljuk, akkor nem fáj. Az elinduló autó után nem szabad visszafordulni….
Ez lett volna A SÍTÚRA. A következő bejegyzés is a sítúrával kapcsolatos, de az már egy szubjektív szervezői értékelés lesz.

Tehetetlenség és......

Az autó ablakából

Robogás haza....

Elérkeztünk az utolsó síelős (már akinek) naphoz, ami végülis az utolsó indulás előtti nap.
A nap végén is mindenki egészben maradt. Medveczky Laci megpróbálkozott a snowboard betörésével. Hogyan sikerült, szerintem jól, mert a nap végén is megőrizte mosolygós kedvét.
Timi és Enikő egyre jobban belejöttek a síelésbe. Sőt Timi már csütörtökön lecsúszott a pálya legtetejéről. Gratulálok neki.
A síelés szokás szerint 4kor végetért és fájó búcsút vettünk a sípályától, amely ezen az éven volt a legjobb.
Este megint a szokásos program következett. Vacsora, mise, és közös program.
A közös program a sítúra és az őrangyalkák kiértékeléséről szólt.
Én a sítúra kiértékelését egy külön bejegyzésben fogom megteni. Az este végtelenül szórakoztató volt, és élvezetes. Az őrangyalkák nagyot alalkítottak, és kitettek magukért. Minden elismerésem az övék. Hogy ki kinek és mikor? Hát ezt ide nem tudom leírni, mert nem emléxem, de az enyém már hagyományosan a Varga Marika volt. Hiába, ez már csak így működik, ha Isten keze is benne van a dologban.
Az esti program után a korai órákba nyúló búcsú estet tartottunk. Annyian voltunk, hogy az elején két szobában voltunk, és miután a kicsik elmentek aludni, a nagyok tovább búcsúztak… Ment az UNO, fogyott a kolbász, a sajt, és hát hozzá a szíverősítő. Mondhatni elfogyott minden. Mindenki jól érezte magát, és ez volt a fontos. A végére elszabadultak az érzelmek is, mint ahogy azt majd a képek is mutatni fogják. Akkor és ott este kiteljesedett az egész. Felejthetetlen dolog.
Az UNO-hoz annyit tennék még hozzá, hogy a löket mindenkiben megvan, de reflexeink ennek ellenére bravúrosak voltak….
Következik a hazatérés napja. Könnyes szemek, lecsüggedt száják….

Laci a snowboardman

To be continued…..

Az egyik házikó, tele jégcsappal....

László atya, és hűséges ministránsai

Csoportkép....

Elszabadult érzelmek....

Reggel van reggel van, mindenki ideges….
Meg álmos. Zuberecben új közmondás született: Ki korán kel, az seperi a havat az autóról.
Ma nem síelek, és erre a bűnös cselekményre rávettem még Emőkét és Andrist is, és elindultunk Besenovára a termál parkba. Indulás kb. 10kor. Érkezés 11 után. Az utak havasak voltak, és még hólánccal is megforogtam a 180°-t. Balaeset nem történt, és megijedni sem ijedt meg senki, de a szalagkorlát az kb- 50 centire volt tőlünk.
A kalandon kívül más nem történt. Megérkeztünk Besenovára, ahol kicsengettuk a 22 eurós belépőt, és spuri a medencékbe. Rohanni kell, mert kint -4 fok, a víz meg 39 fokos. Gyorsan a melegbe. Kis lubickolás, és spuri át egy másikba, aztán vissza. Közben Vickó és Emőke még a hóban is fürödtek, mert az jó. Ugye????
A mazochista akció csoport ezután már beköltözött a finom melegbe.
Nagy medence, közepes tobogán, és kellemes plusz 24 fok. Ez kell az embernek. Igazi wellness. Kis lubickolás után jön a pihenés. Emőkét elkapta az álomkór. Kb. 1től délután fél4ig aludt. Én csk fél 3ig. 4után összeszedtük magunkat, és elindultunk haza.Az út sokáig tartott. A vacsorát nem értük el, és engem annyira kifárasztott minden, hogy sajna a misét is ki kellett hagynom. A termál parkos ejtőzésről nem készültek képek, mivel mindenki az öltözőben hagyta fényképezőgépét és mobilját is.
Mise után megint volt program, de elmaradt az esti mese. Hideg volt a teremben, és páran úgí döntöttek, hogy jobb lesz ugrálni. Kicsit bántott a dolog, és én nem is fáztam, ezért kihagytam az ugrálást, és készítettem az ugrálásukról két jópofa videót. Élvezzétek ki.

Ez a Balatonos dal fülbemászik, és egész nap a fejedben marad. Csak saját felelősségre nézd meg.
A hangulat aztán tovább fokozódott, mert Activityztünk.  Nyertünk, nagyon nyertünk, és eléggé alázósan. A végén már ki akartak küldeni, mert azt hitték csalok. Pedig nem csaltam. Mivel a játék már nagyon ment, és a nagyobbak még nem akartak aludni MAffiáztünk két kört. Miért kettőt? Hát asszem tömegpszichózis. Kimentem Atlasszal, hogy hozok egy kis innivalót, mire elindultunk vissza, már befejezték. Nem értem, ha két ember elmegy miért ll fel a többi. Ezt sosem fogom megérteni. Én tudom, hogy nélkülünk nehéz, de azért ennyire ne legyen.
Szóval elpucoltunk aludni, már aki, mert folytattuk szobán. Megint csak kan buli volt. Keményen fáraóztuk magyar kártyával. Ki nyert? Nem tudom, csak azt, hogy nem én.
Elmentünk aludni, hogy majd reggel az utolsó síelős napra ébredjünk, és hát végülis ez a hazautazás előtti nap.

Ili és Máthuel

Emőke és Vickó - fotó az autó tetjéről

Mindenütt hó

Igen, a 3. nap a kritikus. A szerdai nap pedig (2009. 02. 18) síelés szempontjából a 3. nap volt. Ezen a napon, ezért páran ki is vették a szabadjukat.  László atya a srácaival elmentek kirándulni, és csak este 7 után érkeztek meg. Lehetett látni rajtuk, hogy kellemesen elfáradtak. A Pálinkás család is kevesebbet síelt, és én már fél2kor fealdtam a síelést. Amint viszont lszrevettem, hogy szerdán mindenki egy kicsit pianóban működött, igyekezve egészben túlélni a kritikus napot.
Én személy szerint, hamarabb végeztem, és amint leértem a szálláshelyünkre vettem egy forró zuhanyt, és bemásztam az ágyikóba, azzal az elhatározással, hogy filmet-mesét- fogok nézni. Ez részben be is jött, de Vickóval képeket néztünk, és csodáltuk a hópelyekszép felépítését. Mire elkezdtünk filmet nézni, bejött hozzánk Timi, és egy kis sétára invitált minket. Vickó maradt, én meg az ajánlatnak és a szép lány hívásának nem tudva ellenállni elmentem sétálni.
Mivel mindenütt legalább térdigérő hó volt, ezért nem sok irányba tudunk elindulni, ezért megnéztük az egyéb szállodákat és kisebb faházakat. Mivel ügyes módon a LOW COST (erről majd később) szappantartóm a szobán hagytam, ezért mobillal fotóztam.
Mire a sétáról visszaértünk, már a síelők is megérkeztek. Hál’ ISten mindenki épen és egészségesen ért vissza, ami már a sítúra végéig nem is változott.
Következett a vacsora, és a szkásos program. Mise, mesenézés és utána programként a film második részét nézte meg a tisztes társaság, amelyet egy kis nézeteltérés előzött meg.  Ennek az oka pedig a fáradtság. Veroni egy kicsit méltatlankodott a filmen, hogy mindneki fáradt, miért kell nézni, hiszen hosszú meg minden.  Ez részben igaz, és a reklamációnak is volt helye, de sajnos nem nálam. Az esti programokért nem én voltam a hivatalos felelős, hanem Ili, és Maris, nekem vétójogom volt, de nem igazán akartam beleszólni. Ezt Veroninak el is magyaráztam,és remélem nem haragszik, mert a végén mégis megnézte a filmet. Gondolom a film érdekes volt. Azért gondolom, mert sajnos én ezt a felét már nem láttam. Elvonultam szobára, és építettük a közösség szellemét. Kártyáztunk, beszélgettünk. Jól szórakoztunk. Villanyoltás után (úgy olyan 2 körül) még beszélgettünk egy picit. A fő téma pedig a nők voltak. Hát erről ennyit. Következik a csütörtöki nap, ami rendhagyó volt, és talán a második legjobb nap a sítúrán.

Timi a hóban - Hójelentés

Máté ül a hóban, szépen .....

Miután megfürüdtünk, ez maradt a hóban...

Gerillák, akik nem filmet néztek.... 1. rész.

Gerillák, akik nem filmet néztek.... 2. rész.

A legnagyobb viccet majdnem elfelejtettem. Éjjel megtámadt minket Kroton, vagyis inkább Vickót. Leszakadt a plafon egy részen a fürdőszobában mikor Vickó zuhanyzot. Hál’ Isten semmi baja nem esett Vickónak, ezért felhőtlenül tudtunk kacagni kroton támadásán.  Lejött a plafon.

Kroton leesett, és támadt

Kroton veszített, és ez maradt belőle

Reggel a változatosság kedvéért megint havazásraébredünk. Kezdünk hozzászokni. Hólánc nélkül nem igazán lehet közlekedni, főleg azoknak az autóknak nem, amelyeknek nem tartalmazzák az ABC összes betűjét.
A csapat nagy része kiment a SkiBusszal, a többiek meg lassan kiszállingúztak autóval. Én is így tettem Atlasszal. Vele mentem ki, mivel később ment, és hamarabb jött, és már neki volt hóláncca.
Síelni jobb volt, mint tegnap, bár én dombról lefelé menet begörcsöltem, szóval, örültem, hogy le tudok vmilyen módon kerülni az aljára a dombnak. Igazából nem sok ismerős arccal találkoztam fenn, mindenki el volt, mint a befőtt. Ez azt jelenti, hogy mindenki élvezte az egészet. Talán az volt a kellemetlenebb, hogy 1 óra után mindneki hóemberré változott az állandó havazástól. De kedvünket semmi sem szeghette.
Én fél3-kor végeztünk és bementünk a jednotába vásásrolni. Mégis kell azért ezt meg azt vnni. Főleg ha van jó kis házi kolbász, ahhoz viszont kell a kenyér, sajt és egyéb finomságok, hogy az este terülj terülj asztalkám ne szenvedjen semmiben sem hiányt. De hol van még az este.
A vacsi után megint mise volt. Most egyszerű hagymoányos énekeket énekeltünk ala’ M@te válogatásban. Egész jól sikerült.
A mise után megint népmeséztünk. Népmese után pedig egy filmet vetítettünk. Egy olasz filmet egy papról. A filmet László atya hozta. A film címe: Az alázatosság papja (?nah, most lehet, hogy pontatlan a cím, nem emlékszem pontosan.).
A film után  kan buli volt a szobánkon. Jól befaltunk, és mehettünk aludni.
Nem tűnik mozgalmasnak ez a nap. Pedig az volt.
Atlasszal felraktuk az én szekremre is a hóláncokat. Ebből kifolyólag következik, hogy megtanultam hóláncot felrakni.Ezt ki is élveztem azonnal. Volt egy kis pörgés – forgás.
Közben feltűnt, hogy a nagy hó ellenére autóinkon vhogy kevés a hó, bár ennek még most nincs nagy jelentősége, de lassan lesz.
Hóláncos, havas, filmnézős nap volt a kedd. Folyt. köv..

Tömegnyomor hazafelé a SkiBuszon.... Maris kanári sárgában....

HC (HardCore) Emőke

Terepfelszerelésben az autóm. Ugye feltűnt a terepszín? Amúgy itt a hólánc a lényeg.

Újra itt a reggel, már nyitva van a szemem, kicsit nyűgös vagyok még, nem tudom, hogy mi van velem. Ma is egy lehetőség, de mi van, ha…….
Énekli az Alvin és a Mókusok.
Fél8kor reggeli. A jobbak időben érkeztek, a még jobbak pedig késtek, mert ugye azok sítúrát avattak. Gondolom, ebből kiderül, hogy én is késtem. A reggeli fen(e)séges volt. Majd a gyengébbeknek, spuri a SkiBusz-ra és irány a sípályára.
De mi a szervező átka egy sítúrán? Hát Ő áll utóljára sítalpakra, és Ő száll le róluk először, de hát ugye a nép érdekében szivesen és bármit. (Én élvezem, akondim úgy sem enged többet.)
Gyors síléc kölcsönzés (mert azt most nem vittem), sílév vásárlás és kiosztás.  Mindenki megkapta a magáét kezdődhet a csodálatos síelés a még csodálatosabb havon. A terep több, mint tökéletes, csak az állandó havazástól egy idő után becsavarodik az ember szeme. Jól jött a síszemüveg.
Ekkor már aki akart síelt, csak én nem, mert még ebédet intéztem. Mondhatni jutányos áron kaptunk finom levest (igen, káposzta levest, de csak többynire), nápolyit, és finom meleg teát. Sőt, még egyszer almát is kaptunk. Ezek után én is sílecekre álltam, és kerestem a többieket ki merre lehet, de annyira élvezte mindenki az életet, hogy skáig tartott még találtam valakit. Atlasz hétfőn még nem síelt, hivatkozva térdfájására, ezért néha őt boldogítottam. Próbáltam segíteni a szarnyaikat próbálgató Timinek és Enikőnek, de mivel sítudásom gyér ezért ráhagytam Marisra, aki -Enikő elmondása szerint- a legjobb sítanár. Van hozzá érzéke, és érti a dolgát. Igen Maris ez Te vagy. Lassan eljött az ebéd ideje. Mindenki megtömte fejét, és irány fel a nagy dombra. Mivel megint én voltam aki a utóljára sílecekre állt, ezért csak egy nagy kört tutam síelni, és már pucolhattam is lefelé, hogy begyűjtsem a tisztelt társaságot. Mindenki átvette cipőjét. Az első nap után az a legszebb, amikor a sícipőből mindenki átvedlik rendes cipőbe. Ez olyan érzés, mintha a levegőn járnánk. Nagy fellélegzések. Indulhatunk vissza házikóinkba. A SkiBusz-ban az út mindig vicces.  Mindig elszólja magát vki, vmi agyament dologgal. Most is volt, de sajnos nem emlélxem ki volt az. Emléxik vki? Este 6 óráig nagy száritkozás, zuhanyzás, öltözködés, mert ugye a vacsi legalább egy óra, és utána meg fél8kor mise. Vacsorára mindenki jól lakik, mint tót karácsonykor, szóval a mise csendes emésztés közepette törtnik. Nagy előnye az, hogy így legalább csendben vagyunk, és erősen koncentrálunk. A misén próbálunk énekleni, ami egeész jól sikerül, bár László Atya egyházzenész, és a klasszikus népénektáras mise híve, Ő is szerencsésen túl éli. Atya!? Azért ugye annyira nem volt rossz?;-)
Mise után következne az est fénypontja a játék, ha nem előzi meg egy kis vetítés.  Mégpedig  esti mesét vetítettünk, és ebből is a legnemesebbet, a Magyar Népmeséket.  Élvezte gyerek is felnőtt is. Annyira élvezték, hogy 3-at is vetítettünk. Remélem, azért a végére Á. Ili is megkedvelte. Mellékelem az egyik mesét is, amely talán a elgmegrázóbb, de a legszebb mese is.  Tanúlságos gyermeknek, és felnőttnek egyaránt.
A mese után megint játszottunk. MAris és Ili megint kitettek magukért. Megint nagyokat nevettünk. Jót szórakoztunk.
(Maris és Ili, l.sz. küldjétek el, hogy miket csináltunk ésténként, mert nekem bekeverednek a napok….)
A játék után pianósabban telt az este, csak mi férfiak szórakoztunk egy keveset, aztán mi is elmentünk aludni.
Ennyi volt a nap.

(Kérem, aki másra is emlékszik, írja be kommentbe, és utána kibővítem.)
(A videóra kétszer kell ráklikkelni,és külön ablakban kinyitva megnézhető.)

Maris és Atlasz

Maris, mint síoktató. Páciens: Enikő

Hull a hó és havzik.....

2009. február 15. (vasárnap).
Engem behívtak a rádióba egy kis beszélgetésre a blogokról, amit szivesen vállaltam. A rádió után pedig spuri ki a pozsonyi vasútállomásra, ahol 11-től gyülekezni kezdett a tisztelt társaság.  Közben szépen bepakoltunk Atlasz (Kiss Attila) és az én autómba a cuccokat, hogy a vonatozóknak a lehető legkevesebbet kelljen cipelni. A vonatozók pedig szépen felszálltak a vonatra, és elindultak Liptószentmiklós (LM) felé.  Közben észrevettük, hogy Attila autóján leeresztett a jobb hátsó kerék. Kicsit felpumpáltuk egy vicces kis kompreszzorral. Az akció közben megérkezett Emőke (Korzenszky Emőke) is Budapestről, így egy kis idő után el is indulhattunk LM felé, de még tettünk egy kis megállót egy benzinkúton ahol Enikő (Megyeri Enikő-Bécsből) és Emőke vettek maguknak fogkrémet és fogkefét (hiába, nem lehet mindenre gondolni), és Atlasz pedig felfújta a kereket.
Ezek után már tényleg elindultunk LM felé. Maris (Demjanics Mária) Atlasszal, és Emőke, meg Enikő velem jöttek az autóban. Az út kellemes volt, hiszen jó volt a társaság. Annak ellenére, hogy a vonat fél óra előnnyel indult,  mégis hamarabb értem LM-be, ahol nagy meglepetés várt. Hó, rengeteg hó, és még több hó. Elkezdtem aggódni, hogy még hólánc rakás lesz a vége, mert a buszos (aki felvitte a vonatozókat Zuberecbe a szállodába) azért késett mert hóláncot szerelt.  De megnyugtatott, hogy jó téli gumival, és ügyességgel meg lehet úszni az utat. Én bíztam magamban, és szerencsésen felértünk Zuberecbe, a Hotel Tatrawestbe. Igen Zuberec 30 km-re van LM-től a nyugati Tátrában.
Szóval megérkeztünk a szállodához.
Elosztottuk a házakat (3 db. 15 személyes hézikóban laktunk), és 18:00-kor leültünk vacsorázni.
Vacsora után kb. fél 8 körül Sranko László atya megtartotta a vasárnapi tábori misét. Ezeknek a miséknek hangulatuk leírhatatlan. Minden testközelben történik, és a prédikáció és szinte személyreszabott. Nagyon élvezetes.
A mise után Maris nagyon jó kis ismerkedős játékokkal (saj nos nem tudom leírni őket, mert sok volt, de az érzés bennem maradt, az pedig csak pozitív)bemelegítette a társaságot, hogy utána mindenki őrzőanygalkává válhasson. Tehát mindenki húzott magának egy nevet, akire a sítúrán vigyázni fog, tehát a kihúzott személynek őrzőangyalkája lesz a sítúrán.
Az angyalkák kihúzása után pedig mindenki elment a szobájára, de a mi szobánk nem aludt el csak később, mert megtartottuk a nyitó estét, és felavattuk a sítúrát. Az út a szobákba sokáig tartott, mert megfürödtünk a méteres hóban. Meg denevért (Bőregeret) fogtunk a lányok szobájában.  Nem buliztunk igazán sokáig, mert másnap fél8kor már reggeli, és fél9re jött értünk a SkiBusz, hogy ki vigyen mindent a Zverovka (Roháce-Spálená völgy) sípályára, de ez már a 2. nap története.
A sítúrán összesen 42 ember vett részt. Gyerekek, fiatalok, felnőttek, és idősebbek. Nagyon jó társaság, nagyon jó közösség.
Következzenek a résztvevők név szerint (megszólításokkal):
Árvai Ili (Ili), Bercz Amália(Amália), Brogyányi Gábor(Gáborka), Demjanics Marika(Maris), Sranko László atya(László atya), Sranko Márió(Márió), Szabó Dávid(Dávid 1), Szalay Dávid(Dávid 2), Szerda Márton(Marci), Kiss Attila(Atlasz), Horváth Ili(Ili), Medveczky Kornélia(Lia néni), Medveczky Ferenc (Feri bácsi), Meveczky László (Laci), Medveczky Mátyás (Matyi), Medveczky Tamás (Tomi), Medveczky Teréz (Terka), Adda Ágnes (Ági néni), Vicián Lívia (Livi), Vicián Anna (Anna), Vicián Borbála (Borika), Vicián Tamás (Tomika), Vicián András (Andris), Soltész Kinga (Kinga), Soltész Árpád (Árpi), Varga Anita (Anita), Varga Marika (Marika), Turján Csilla (Csilla), Pálinkás Zoltán (Zoli bá), Pálinkás Gita (Gita), Pálinkás Anna (Annácska),  Pálinkás András (Andy), Pálinkás Dávid (Dávid), Malik Luca (Lucy), Noga József(Józsi), Fülöp Veronika (Veroni), Szabó Margaréta (Margaréta), Korzenszky Emőke (Emőke), Megyeri Enikő (Enikő), Molnár CSaba (Csaba), Pócsik Tímea (Timi), Dusza Máté (Máté),
Holnap kezdődnek a síelős beszámolók. Remélem sikerül 2-vel elkészülnöm.

Fürdetés

BatMan a bőregért

Megfürödve

Ma este Kornél (bérma)keresztfiammal söröztem a városban, és a tegnapi esti film (Huligánok)  hatására a focihuligánok és a foci volt a téma.
Beszélgetésünk a foci indulók felé terelődött.  Én a Torres Songgal indítottam, és nagy lelkesen magyaráztam, hogy a liverppoliak mennyire megkedvelték a spanyol srácot, meg ugye egyáltalán a angliában a foci mindennél népszerűbb. Hogy London minden valamire való városrészének van egy focicsapata, és ha nem fér be a Premier League-be, akkor a második ligában harcol.  Kimondottan kedvenc csapatom nincs az angoloknál, de az Arsenal, Liverpool, Chelsea állnak hozzám a legközelebb, és a kisebb csapatok. A Manchaster United-et viszont útálom.
Kornél nagy lelkesen az olasz Serie A-t dicsérte, hogy ők mekkora fanok, meg milyen lelkesek. Ezt pedig el kell ismerni a CALCIO-nak Olaszországban hagyomány, történelem, kultúra, és minden valamire való olasz férfinál ez az értékrend:
1. Foci – Calcio
2. Mama
3. Coca Cola
A család meg esetleg be fér a 4. vagy 5. helyre.
Az olaszok, ha fociról van szó elborul az agyuk. Azt a fanatizmust karhatalmi eszközökkel megszüntetni nem lehet, mert ott a vérmérséklet egy kicst más. Sajnos az angoloknál már eltűnő félben van, mert ott politikai ráhatással szűnik meg a huliganizmus, pedig, tetszik nem tetszik, a huliganizmus a foci része, csak hát lehet kultúráltabban is csinálni, amire az olaszok, nem képesek.
Az Premier League kékvérűbb (értsd: arisztokrata) jellege miatt egy hajszálnyival (de nem többel) szimpatikusabb volt, a ma estéig.
most már utcahosszal vezetnek az olaszok, és fognak is, legalábbis addig amíg a valamire való “Serie A” meccseken az AVANTI RAGAZZI DI BUDAPEST c. indulót fogják énekelni. Szélsőségesség ide vagy oda. Ez király.
Részemről Forza Italia.
Miért is jöttem így lázba, hát itt az induló fordítása:
Előre budai srácok
előre pesti srácok
diákok, földművesek, munkások,
a nap nem kel fel többé keleten.

Száz éjszakát virrasztottunk át
és hónapokon át álmodtunk
azokról az októberi napokról,
a magyar fiatalok hajnaláról.

Emlékszem volt egy puskád,
lehoztad a térre, vártam rád,
a tankönyveim közé rejtve
én is hozok egy pisztolyt.

Hat dicsőséges nap és hat dicsőséges éjszaka
a győzelmünk idején
de a hetedik nap megérkeztek
az oroszok a harckocsikkal.

A tankok összetörték a csontokat,
senki nem hozott segítséget
a világ csak figyelt
az árok szélén ülve.

A lány nem mondja az anyámnak,
nem mondja neki, hogy meghalok ma éjjel
azt mondja neki, hogy a hegyek közé bújdosok
és visszatérek tavasszal.

A bajtársaimmal elítéltek vagyunk,
elveszett a forradalmunk,
nemsokára megkötözneknek
és a kivégzőosztag elé állítanak minket.

A bajtársaim már az osztag előtt állnak,
elesik az első, a második,
végetért a szabadságunk
eltemetve a világ becsületét.

A bajtársak elrejtik a fegyvereket
majd visszatérnek énekelve az indulókat,
azon a napon, amikor felsorakozunk,
és visszatérünk a hegyekből.

Előre budai srácok
előre pesti srácok
diákok, földművesek, munkások,
a nap nem kel fel többé keleten.

Hihetetlen, de ez a Serie A hivatalos indulója. Ugye milyen jó, hogy ilyenkor is a magyarokra gondolnak.? Igen, mert Ők tudták, és tudják, hogy akkor és ott a világ eltemette a szabadság előtt a becsületét, és az üres politikai érdekeket helyezte előtérbe.
Érdekes módon a Serie A-ban van kedvenc csapatom, mégpedig az Inter Milan, az első ok, Marko Materazzi, aztán pedig  az S.S. Lazio, de ezt nem kell magyaráznom, hogy miért.:-)
Továbbra is azt mondom, hogy focit nézni kell, de addig nem foglalkozom  a V4-ek focijával, amíg nem lesz mind a 4 országból a BL-ben induló csapat. Mind a 4 ország képes rá, csak hát nem kellenu sumákolni, meg harácsolni.
Addigis élvezzük a Premier League és Serie A, és a Bundes Liga, és a Spanyol liga.
A hivatalos induló olasz szövege:
Avanti ragazzi di Buda
avanti ragazzi di Pest
studenti, braccianti, operai,
il sole non sorge più ad Est.
Abbiamo vegliato una notte
la notte dei cento e più mesi
sognando quei giorni d’ottobre,
quest’alba dei giovan’ungheresi.

Ricordo che avevi un moschetto
su portalo in piazza, ti aspetto,
nascosta tra i libri di scuola
anch’io porterò una pistola.

Sei giorni e sei notti di gloria
durò questa nostra vittoria
ma al settimo sono arrivati
i russi con i carri armati.

I carri ci schiaccian le ossa,
nessuno ci viene in aiuto
il mondo è rimasto a guardare
sull’orlo della fossa seduto.

Ragazza non dirlo a mia madre
non dirle che muoio stasera
ma dille che sto su in montagna
e che tornerò a primavera

Compagni noi siam condannati,
sconfitta è la rivoluzione
fra poco saremo bendati
e messi davanti al plotone

Compagno il plotone già avanza,
già cadono il primo e il secondo
finita è la nostra vacanza,
sepolto l’onore del mondo

Compagno riponi il fucile
torneranno a cantare le fonti
quel giorno serrate le file
e noi torneremo dai monti

Avanti ragazzi di Buda,
avanti ragazzi di Pest
studenti, braccianti e operai,
il sole non sorge più all’Est.

A dallam ismerős? Die Hard 3! Vágjátok?
Itt a Torres induló is, a dallam meg kíséertetiesen hasonló.

November 17.-én ünnepeljük a bársonyos forradalmat, ami ugye a kommunista rendszer bukasat jelentette. A nagy szocialista zöldparadicsomból belelkerültünk a nagy kapitalista maszlagba. A gazdasági oldalát nem elemzem, de azt hiszem, nem igazén nevezhető bárcsonyosnak, mert lehet, hogy fegyver nem dördült el, de sajnos szívtunk, még ám sokat, és még most is, mint a torkos borz.
Lényeg az, hogy nem mindenki élete lett éppen bársonyos a rendszerváltás után, és ráadásul mire egy kicsit normalizálódna ez a helyzet jön egy szerencsétlen gazdasági válság, hogy megint lenyomjon minket a padlóra, mert le fog.
Szóval 19 éve ilyenkor szüleim nyakában ülve kint voltam a tüntetéseken, és keményem ujjaimmal “V” betűt formálva csápoltam kinn a főtéren. Voltam tüntetésen Kassán és Pozsonyban is.  Sőt, repülőn is akkor ültem először. Szép emlékek.
De mi is történt.  Megemlítenék pár fontos eseményt az elmúlt 19 évből.
Magyarország:
1. Antal kormány, Erőteljes fejlődés
2. Horn kormány. A szopás időszaka, meg a Bokros csomag.
3.Orbán kormány. Helyrálló helyzet???
4. A nagy leégés. A “beszédhibás” Medgyessy és a “tesze-tosza” hazudós Fletó bohóc.
Szlovákia:
1993-ban ketté válik Csehszlovákia.
Meciar kormány egészen 1998-ig. Megcsinálták maguknak a kisSvájcot, az emberek meg kínlüdtak.
1998-2006 – Szlovákia Európa új gazdasági kisTigrise. Az országot, kiráncigálják a csunyából, csak éppen lemosni felejtették el, és mire lecosrgott volna, meg leszáradt volna, új kormány jött.
2006-??? Egyszerűen kifjezve a jelenlegi helyzetet Daniel Lipsic KDHs parlamenti képviselőt idézném:
“November 17. egy szép gondolat, egy kulcsfontosságú eseményre való megemlékezés, de jelenleg az a probléma, hogy akik ellen 1989 novemberében felléptünk, és akik ellen küzdöttünk, most újra kulcspozíciókat töltenek be a szlovák politikában.
Nincs ez most másképpen Magyarországon sem, ott is a vörösök kapirgálnak megint a szemétdombon.
De azért nem látom ennyire feketén a dolgokat.  A “bársonyos” forradalom nekünk hétköznapi embereknek kulcsfontosságú. Szabad vallásgyakorlás, sajtószabadság, szabad kereskedelem, és a vasfüggöny leomása.
KImentek az oroszok! RUSZKIK HAZA! Milyen jó volt ezt kiabálni.
Nem felejtem el, mikor nagyapám a novemberi estéken, mindig könnyes szemmel jött ki a konyhába a híradó után. Mondván: Hát ezt is megértük.

Hát meg. Szabadok lettünk, de meddig? Szabadok lettünk, de mi lett velünk?
Kicsit fejére állt a világ, de inkább élek ebben a kicsit romlott világban, minthogy visszamenjek a zöld paradicsom világába.
Mert: Győz az igazság!!!!

A héten valamelyik este valamelyik TV adón a híradóban arról beszéltek, hogy angliában (OXFORD) a Karácsony ünneplését, mint olyan nem fogják propagálni, hanem fény ünnepként fogják emlegetni. Ezt pedig azért, hogy a nem keresztény vallású embereket ez ne frusztrálja és zavarja. Meg all az eszem. Európa hivatalosan is legalabb 1600 éve már keresztény.  Az egyházra, és a vallásra alapult minden. Ráadásul sok országban évszázadokon keresztül az egyház(ak) volt(ak) azok, amelyek elláták azokat a feladatokat, amelyeket most az állam lát el. (Betegápolás, Egészségügy, Oktatásügy, Szociálisügy…) Mára már változott a világ, egyre kevesebb a magát hívő embernek vallü ember, aki gyakorolja is hitét.
Viszont, hogy eltörölni, semmisé tenni, néhány muzulmán és hindu miatt a keresztényi Európa második legnagyobb ünnepét, ez nem más mint európaiságunk, hagymányaink, és kultúránk kiherélése.
Kérdem én, miért csinálja ezt európa, minek ez a nagy tolerancia.  Európa nemzetei egymás ellen vannak, de minden ázsiai, és afrikai népnek meg nyaljuk a popóját. Nincs problémám ezzel, de azért legyünk büszkék arra akik vagyunk.
Kérdem én, ha ilyen helyzet lenne pl. vmelyik muzulmán (mohamedán) országban, vagy vmelyik, buddhista, vagy hinduista országban, ők mennyire lennének toleránsak. Mennyire tüntetnék el hagyományaikat? Szerintem semmenyire. Akkor nekünk miért kell? Vallásukat gyakorolják ahogy akarják, nem korlátozza őket senki, na de nehogy már mi alkalmazkodjunk hozzájuk, hogy véletlenül nehogy frusztrált legyen kicsi lelekecskéjük.
Azt hiszem újra kersztre feszítjük Jézust. Az USAt és Kanadát se kell félteni, mert ott ez már bevett szokás, hogy az iskolákban nem beszélnek a karácsonyról, mert ez frusztrálhatja a nem keresztény vallásúakat.
Felháborít ez az egész, és már egyszerűen botrányos.  Egy dolgora vagyok kiváncsi. A VAtikán erre hogyan kíván reagálni, és miként akarja ezt megakadályozni, mert ezt meg kell. Ez nem tolerancia, hanem önkasztrálás. Tiszteletem az elvtársaknak. Kezdem úgy érezni, hogy a KApitalizmus, is a Kommunizmusba vezet, csak nagyobb a kerülőút.

A tobbiben, meg maradjunk függetlenek.

Cool