DuMa

Április 15. és 16.-án Budapesten jártam, megnézni az Oldtimer Expo-t, meglátogatni keresztfiam és megnézni a Nemzeti Galériában Munkácsy Mihály Krisztus Trilógiáját. Így a húsvéti időben ez még inkább aktuális, és talán még inkább mélyrehatóbb. Gondolom egyértelmű, hogy ez a bejegyzés Munkácsy képeiről és magáról a három ábrázolt jelentről fog szólni.
Ez az én húsvéti krédóm. A Gondolatok egy része Szirbek István tárlatvezetéséből származnak, akinek a vezetését véletlenül hallgattam meg, de ezzel volt teljes. Nagy hatással volt rám az Ő magyarázata. Még egyszer nagyon köszönöm.
Röviden a festmények keletkezéséről:
Munkácsy eredetileg nem trilógiát készült festeni. Az első két kép (Krisztus Pilátus előtt és a Golgota) hamarabb készültek el. Logikailag pedig egy feltámadás illene bele a sorozatba, de Munkácsy harmadikként az Ecce Homo-t festette meg. Hogy miért nincs feltámadás kép, hát mert az már a Golgota képen szimbolizálva van. Monumentális festmények, és egy hívő számára, akinek Jézus szenvedés története ismert, nagyon megrendítő, de egyben hitet erősítő kép. Munkácsy hívő ember volt, ha nem lett volna az, nem tudott volna ilyen képeket festeni.
Húsvét lévén nem kívánok részletekbe menő képelemzésbe belemenni. Mivel ez egy húsvéti elmélkedés csak közvetlen a megváltás folyamatára kívánok rámutatni. A képeken több szimbólum is van, ami nagyon érdekes, és nagyon felemelő, de nem tartozik gondolataim három kulcsszavához. Példamutató, Útmutató, Megváltó.
Vágjunk is bele a közepébe.

Krisztus a példamutató:
Krisztus Pilátus előtt. Egy terem tele zsidókkal, akik vérszemet kapnak. A piros szín, mint a hatalom színe a katonákon és a zsidőkon. Láthatjuk Kaifás főpapnak és piros (bíbor) színű a ruhája. Jézus nem felel. Csendben van. Példamutatóan alázatos. Példátmutat nekünk, hogy miként kell viselkednünk az ítéletkor. Alázat, és igazmondás. Jézus példamutatása hogy milyen szelíd alázattal kell fogadnunk az emberek vádaskodásait. Igaz, nem tér ki előle, mint ahogy semmi emberi elől nem tér ki -, hogy annál teljesebb tanítást hagyjon örökül számunkra.
Jézus példát ad nekünk a szeretetre, beszédével, cselekedetével és életvitelével.  Azzal a halálba mutató, gyöngéd, kedves szeretettel, ahogy odaadta önmagát értünk a golgotai keresztfára. Hogyha valaki hisz őbenne, az el ne vesszen. Szeretetének az volt a gyökere, hogy megmentse azt az embert, azokat az embereket, akik tőle elszakadva élnek, születnek meg, s mennek a pusztulásba, nála nélkül. Ez Krisztus példamutatása nekünk, és Istené Krisztusban.

Krisztus az Útmutató:

Ecce Homo – Íme az ember. Pilátus rájött a ki az igaz Ember. Az Ember fia megmutatta magát. Jézust kicsúfolták, de most rajta van a Bíborszínű köntös. Mert megmondta Pilátusnak, hogy a hatalom, ami Pilátus kezében van, kapott hatalom, és bármikor elvehetik. Pilátus ezzel tisztában is van, és sajnos éppen ezért hasonlik meg a zsidók előtt és adja át Jézust nekik. Jézus az egyedóli tisztán fehér ruhás személy. A bárány, az áldozati bárány. Figyeljük meg a kék ruhás személyeket, amelyek áthaladnak a kép síkján és vezetik azt. Az eltorzult nagy orrú piros ruhában van szintén ami sajnos a negatív hatalmat jelképezi. Mária Magdolna alulról figyeli Jézust. Jézus számunkra az útmutató. Útmutató afelé, hogy miként legyünk Emberré. Igaz Emberré, hogy ránk is mondhassák EccE Homo. Krisztus útmutatása, kézzelfoghatóvá vált megváltásával. Emberi mivoltát már elismerték, most jön Isteni léte.

Krisztus a Megváltó:
Krisztus a Golgotán. A halál pillanatát megfesteni nehéz. Munkácsy pedig tökéletesen eltalálta a pillanatot. Jézus éppen kilehelte lelkét, azután., hogy elmondta a 22. Zsoltár:

1

Az éneklőmesternek az ajjelethassakhar szerint; Dávid zsoltára.

2

Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet? Távol van megtartásomtól jajgatásomnak szava.

3

Én Istenem, kiáltok nappal, de nem hallgatsz meg; éjjel is és nincs nyugodalmam.

4

Pedig te szent vagy, aki Izráel dícséretei között lakozol.

5

Benned bíztak atyáink; bíztak és te megszabadítottad őket.

6

Hozzád kiáltottak és megmenekültek; benned bíztak és nem szégyenültek meg.

7

De én féreg vagyok s nem férfiú; embereknek csúfja és a nép útálata.

8

Akik engem látnak, mind csúfolkodnak rajtam, félrehúzzák ajkaikat és hajtogatják fejöket:

9

Az Úrra bízta magát, mentse meg őt; szabadítsa meg őt, hiszen gyönyörködött benne!

10

Mert te hoztál ki engem az anyám méhéből, és biztattál engem anyámnak emlőin.

11

Születésem óta a te gondod voltam; anyám méhétől fogva te voltál Istenem.

12

Ne légy messze tőlem, mert közel a nyomorúság, és nincs, aki segítsen.

13

Tulkok sokasága kerített be engem, körülfogtak engem Básán bikái.

14

Feltátották rám szájokat, mint a ragadozó és ordító oroszlán.

15

Mint a víz, úgy kiöntettem; csontjaim mind széthullottak; szívem olyan lett, mint a viasz, megolvadt belső részeim között.

16

Erőm kiszáradt, mint cserép, nyelvem ínyemhez tapadt, és a halál porába fektetsz engemet.

17

Mert ebek vettek körül engem, a gonoszok serege körülfogott; átlyukasztották kezeimet és lábaimat.

18

Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak néznek s bámulnak rám.

19

Megosztoznak ruháimon, és köntösömre sorsot vetnek.

20

De te, Uram, ne légy messze tőlem; én erősségem, siess segítségemre.

21

Szabadítsd meg lelkemet a kardtól, s az én egyetlenemet a kutyák körmeiből.

22

Ments meg engem az oroszlán torkából, és a bivalyok szarvai közül hallgass meg engem.

23

Hadd hirdessem nevedet atyámfiainak, és dicsérjelek téged a gyülekezetben.

24

Ti, akik félitek az Urat, dicsérjétek őt! Jákób minden ivadékai dicsőítsétek őt, és féljétek őt Izráel minden magzata!

25

Mert nem veti meg és nem útálja meg a szegény nyomorúságát; és nem rejti el az ő orcáját előle, és mikor kiált hozzá, meghallgatja.

26

Felőled lesz dicséretem a nagy gyülekezetben. Az én fogadásaimat megadom azok előtt, akik félik őt.

27

Esznek a nyomorultak és megelégesznek, dicsérik az Urat, akik őt keresik. Éljen szívetek örökké!

28

Megemlékeznek és megtérnek az Úrhoz a föld minden határai, és leborul előtted a pogányok minden nemzetsége.

29

Mert az Úré a királyi hatalom, uralkodik a pogányokon is.

30

Esznek és leborulnak a föld gazdagai mind; ő előtte hajtanak térdet, akik a porba hullanak, és aki életben nem tarthatja lelkét.

31

Őt szolgálják a fiak, az Úrról beszélnek az utódoknak.

32

Eljőnek s hirdetik az ő igazságát az ő utánok való népnek, hogy ezt cselekedte!

Jézus kilehelte lelkét a hóhér távozik. Elsötétül minden és a függöny kettéhasad. A kék szín pedig újra a kép sikján és vezet. Jánoson a piros ruha, hiszen már Ő vigyáz Édesanyánkra, Máriára. Ez a hatalom Jézustól jön. Nagy hatalom és nehéz feladat. Kaifás távozik a tett helyszínéről, és mocskos a keze. Egy zsidó kinek mocskos a keze. Nézzük csak meg a képen!!! Ott van,  kék köntösben. Koszos a keze. Akik annyit mosakodnak, még evés közben is többször mosakodnak. Tisztátalan, mert megölte a megváltót. Jézus pedig megváltóként feltámad. Hogy mit is jelent ez? Munkácsy, hogy meg tudja festeni Jézust a kereszten, saját magát kötöztette fel a keresztre. Mert ezt valamilyen módon át kell élni. Meg kell érteni. Ez kérem mindannyiunk hitvallása, nem csak Munkácsyé. A Jézus a kereszten modellje maga Munkácsy volt. Ő megtette, tegyük meg mis is. Másszunk fel, kapaszkodjunk fel arra a keresztre, mert ott szembe néz velünk maga a megváltás. Felülről láthatjuk a megváltást. Mit keres a lovas a képen? Hát ott van a feltámadás a képen a feltámadás képe is ez. A lovas az maga Jézus, hiszen a lovas arca egyezik a kereszten függő Jézusával. Ott van rajta a fehér ruha a bíbor köpeny. Sajnos a fényképen nem látni, de fehér ruhának a gallérja véres. Ez a kép a jelenések könyvére utal az Igazság lovasára. Jézus megváltott minket. Feltámadott a halálból és győzedelmeskedett minden fölött.

Ajánlom figyelmetekbe a következő elemzést itt.

Remélem tudtam nektek adni valamit. Jézus nekem példaképem, útmutatóm, hogy ezáltal a megváltóm lehessen.

Áldott Húsvétot.

Krisztus feltámadt.

Ez az írás 2011 április 12.-én is elhangzik (elhangzott) a gömörhorkai temetőben, Édesapám 60. születésnapi megemlékezésén.
Kedves itt Jelenlévők,
még mielőtt én is útnak ereszteném gondolataimat, szeretném megköszönni a szervezőknek  Gömörhorka önkormányzatának és a Református gyülekezetnek ezt a megemlékezést, és nagyon köszönöm, hogy megtisztelték Édesapámat jelenlétükkel, és nagyon megtisztelő, hogy Önökkel együtt ünnepeljük meg Édesapám  60-ik születésnapját.

Mindannyian arra törekszünk, hogy valamilyen módon éket üssünk a világba. Hogy nyoma legyen annak, hogy éltünk, hogy gondoljanak és emlékezzenek ránk és hogy akadjon legalább egy ember, aki még a halálunk után is elmond értünk egy imát.
Azt, hogy emlékeznek-e ránk, azt manapság az INTERNET segítségével, hamar kideríthető, de az, hogy emberi lénye, egyénisége és cselekedetei hagytak-e valamilyen nyomot rajtunk, hogy hiányzik-e nekünk ez az ember, nem csak azért mert éppenséggel az apánk, hanem azért amilyen ember volt, amiért harcolt.
Mondják, hogy az igazság harcosainak értelmetlen az élete, mert őket elnyomják és elhallgattatják. Pedig ez nem így van. Megmagyarázhatatlan dolog a számomra, hogy apámban ott lobogott a tűz a Dusza féle jól ismert impulzivitás. Ott volt benne az akarat, az igazságra való szomjúhozás, de ennek ellenére a sok harc a nem megértettség, a felszínesség  és az állandó anyagi bizonytalanság felemésztették.Felemésztette egyszerű okból, és ugyanazon okból, amiért jelenleg a szlovákiai- magyar irodalom- és színházkritika, művelődésszervezés a mondhatni nihilizmus állapotában van, mert ez az félmilliós magyar kisebbség nem tud fenntartani legalább egy tisztességes újságírót, aki a szlovákiai magyar kulturális mozgolódásokról írna, és összefogná azt. Apm szellemi utánpótlása adott, jó magam is megvagyok győződve arról, hogy az itt jelenlévők között is van olyan aki szívesen csinálná,  és csinálja is (már amennyire lehet),de alamizsnáért és későn fizetésért nem megy. Mint ezt apám is mondotta vala: A rendezvényekre utazni kell, az utazáshoz pedig autó kell, az autóba üzemanyag, és ugye kell egy jó vízhatlan cipő.Meg kell egy jó fényképező is, hogy azért az írásokat képek ékesíthessék. Én kibővíteném: szállodában aludni nem kell, mert  kulturánk hírvivőjének mindig adnak ingyen szállást meg reggelit, hogy Gömör, Bodrogköz, Garammente, Mátyusföld és a Csallóköz is az otthona legyen, hogy amikor távol van szeretteitől, mégis érezhesse az otthon melegét. (Mint ahogy a szegény néprajzos jár Erdély-országban: Adjatok egy pohár vizet, mert olyan éhes vagyok, hogy azt sem tudom, hol fogok aludni) .
Dusza Pista mégis miként tudott utazni, és sok helyen ott lenni? Azt, hogy sok rendezvényre elmehetett, és sok fesztiválon zsűrizhetett és válogathatott, Édesanyámnak és még akkor működő vállalkozásának köszönheti. Itt szeretném hálámat kifejezni neki, apa nevében,  mert nem egy  szolgálati út előtt sírta el magát, hogy mennyire szégyenli, hogy neki anyámtól kell pénzt kérnie.  A mi családunk a szlovákiai magyar kultúra oltárán feláldozta magát, apámnak az élete, anyámnak az egészsége ment rá. Az utat e két ember megmutatta, az ösvényt járhatóvá tette. A kérdés az, hogy járunk-e majd rajta. Kérem ezt tőlem senki se vegye kritikának, hanem útmutatásnak, mert apám cselekedetei erről szólnak.
Mi lenne ha apám 60 éves lenne?
60 évesen az ember már inkább a nyugdíjra és a pihenésre gondol, de biztos vagyok benne, hogy nála ez nem így lenne. Hajtana tovább és ezzel együtt minket is. Talán már végre  rábeszélhető lenne arra is, hogy tanítson, hogy átadja azt a sokat és értékeset ami benne van (volt). Ő ezzel ütött éket a világba, csak hát volt annyi humora, hogy Ő az éket magával is vitte. Magával vitte érzéseit, indulatát, harciasságát, rálátását és azt a rengeteget szeretetet, amivel egész lénye tele volt. Nem tudta átadni, még nekem sem teljesen, és talán nem is akarta. Mert megértette, még egy embert a családból feláldozni nem lehet.
Hogy mi történik velem?
Biztos jó néhány olyan dolgot csináltam, amiért Dusza módon leteremtene, de számtalan dolgot is, amiben biztos vagyok, hogy jobban csináltam és csinálok, mint ahogy Ő, és büszke kitartásomra. Magamról beszélek, mert csak magamat tudom hozzá mérni. Másról ezt megtenni nem tudom. Jómagam, nem folytatom azt a harcot, amit a végén elveszített. Én ebbe nem akarok belekeseredni, különben-is, van millió  más dolog, ami az őrület határára kergeti az embert. De magam is harcolok, az igazamért, mások igazáért, Istenért és emberért. Mert van egy szint, ami alá nem adhatjuk. Főleg, ha már megmutatták az utat is. Standardizált, közhelyes világ az, amiben élünk, erre amire éppen nincsen norma, az-az erkölcs, tisztesség és műveltség. Erre mondaná apám: Normálatlan világ ez.
Apa, az égiekkel együtt ünnepeljük születésnapodat. De most Te ajándokozol meg minket gondolataiddal :
DUSZA ISTVÁN: Csillagokat nézni a kútban
Szívszorító volt ugyan, de a látvány vonzása mindig legyőzte a mélység keltette félelmemet. Szülőházam udvarán még volt egy kút. (Lám, most döbbenek rá, hogy nekem még volt/van szülőházam. Az utánam járó nemzedékeknek már csak elvétve.) A kút mohos kövekkel kirakott fala egy tenyérnyi vízfelületet fogott közre, fentről legalábbis ez így látszott. Óvtak, féltettek: fölé ne hajoljak! És mégis… Egy népmese varázslatának hittem, hiszen abból olvastam ki, hogy mély kútban fényes nyári napokon is megláthatók a csillagok. Egyszer aztán nekem is sikerült a varázslat, s azután még sokszor. Minden alkalommal, ha elhagyott mezei kutakra találtam, de akkor is, ha a gömöri, vagy bodrogközi dombokra épült házak udvarán a sziklába vágott kutak mélyébe pillantottam. Gyönyörű ez a játék ma is. Fényes nappal jó csillagot nézni

Drága Barátaim, nézzünk bele mi is életünk  kútjába, lelkünk kútjába, és a mai napon a legfényesebb csillag ami fényes nappal is látható lesz az apám csillaga. Merítsünk fényéből, hogy minden sötét pillanatunkat, és életünk sötét szakaszait az Ő fénye ragyogja be, mert az igazság harcosának fénye a nappali sötétjében a legerősebb.
Boldog születésnapot Apa. Isten éltessen és tartsa meg lelkedet az örök életre.

Chcel by som zdôrazniť, že nie som zamestnancom žiadnej cestovnej kancelárie. Všetko čo tu sem napíšem sú moje skúsenosti a dojmy a sú subjektívne z poznávacieho zájazdu v Turecku. Neveríte, tak si prečítajte môj profil. TU
Ako morská korytnačka Caretta Caretta sa trápi pri ukladaní vajíčok a roní slzy, takým spôsobom sa trápim aj ja pri hľadaní tých najvhodnejších slov a výrazov, aby som moje zážitky a pocity mohol odovzdať publiku. Chcem ale zdôrazniť, že píšem len dojmy a nie celé dni čo sa vidí a kde sme boli. To napíšem v zvlášť príspevkoch, tento príspevok slúži tým ktorí len pôjdu na tento výlet a ako feedback pre cestovnú kanceláriu a všetkým cestujúcim v autobuse číslo 2 a našej nenahraditeľnej sprievodkyne Daniele.
V termíne od 8.10.2010 do 15.10.2010 som bol na (nákupno) poznávacom zájazde v Turecku v organizácií  CK NIKAL v spolupráci so zásielkovou spoločnosťou Neckermann. Samozrejme pochybnosti a obavy na začiatku boli, hlavne kvôli niektorým negatívnym recenziám, ale moje pochybnosti hneď po prvej noci sa stratili, lebo som pochopil podstatu slova dovolenka a ubezpečil som sa, že všetko bude tak, ako je to vo veľkej knihe napísané a samozrejme aj to tak bolo a rozlúčka bola ťažšia ako je normálne. Ale čo bolo to dobro, alebo menej dobro?
Žiaľ kvôli pomalému personálu, sme mali pri odlete meškanie o jeden a pol hodiny, lebo personál Bratislavkského letiska nestíhala svoju prácu, keďže jedna skupina mala prílet a hneď s tým lietadlom sa odlietala nová skupina do Turecka a to sme boli my. Po meškaní sme rýchlo nastúpili a Bratislava a Slovensko sa nám strácalo vo svetlých bodoch. Jeden a pol hodinové meškanie znamenalo to, že sme prileteli až o 23:00 Tureckého času. Rýchle vybavenie víza a po prevzatí batožiny, rýchle rozdelenie ľudí do štyroch autobusov a išlo sa do hotela. Dobrá správa je, že v lietadle sa podáva zadarmo jedno a nápoje, čo hneď spríjemnilo meškanie.
Poznámka: Ja osobne aj so strýkom sme boli pridelený do autobusu číslo 2, kde nás srdečne privítala milá Slovenská sprievodkyňa Daniela (podrobnosti až neskôr) s Tureckým skúseným sprievodcom Basri-m. Hovorím skúseným, keďže Basri je vedúcim sprievodcom so strany Tureckej CK, ktorá je poverená CK NIKAL. Tieto dva momenty na začiatku boli kľúčové, skúsený a znalý Basri nám hovoril  tie najpodrobnejšie informácie a Daniela to ešte zdokonalila so svojím milým, ochotným prístupom, úsmevom a empatiou a pozitívnou energiou.
Takže milé privítacie slová troška nás ukľudnili. Počas cesty na hotel sme dostali prvé inštrukcie a hladošov ubezpečili, že aj napriek neskorím hodinám bude nás čakať na hotely večera, čo aj tak bolo. Troška nepríjemné bolo to, že hotel prepočítal svoje kapacity a tak 3×2 ľudí muselo byť ubytovaných mimo hotela. Náhradou tejto nepríjemnosti bol priamy výhľad na more a to, že človek zaspával s duniacim morom. Keďže na spánok veľa času nebolo, ani som si neuvedomil a už bolo ráno a vychutnával som dobroty so švédskych stolov.
Raňajky boli v Hoteli, kde sme mali byť originál ubytovaný. Hotel sa volal Grand Ring Hotel a je v Antalyi, do tohto hotela sme sa vraciali aj na posledné 2 noci, kde sme už aj my dostali izbu.
Jeden pár z iného autubusu nám hovoril, že boli ubytovaný tiež mimo hotela, tam kde my a oni mali žiaľ nepríjemnosti s kvalitou izby. Tým chcem upozorniť aj cestujúcich aj cestovnú kanceláriu, aby preverili izbu a ihneď riešili tento problém.Chcem zdôrazniť, že tu pochybil hotel, ktorý dostane od CK určité sankcie. Táto nepríjemnosť sa dala prežiť, keďže pobyt na izbe bol krátky, lebo sa ráno išlo ďalej smerom na druhé miesto pobytu.
Počas jazdy nám sprievodkyňa ponúkla doplňujúce balíčky k zájazdu:
Veľký balíček: 4x obed, Turecký večer na Hoteli Sürmeli v Effeze(2 nápoje zdarma v cene), Návšteva dedinky Sirince s obedom za 80€.
Malý balíček: Turecký večer (2 nápoje)a Dedinka Sirince s obedom za 45€.
4xobed: 40€, Dedinka Sirince s obedom: 20€, Turecký večer (s 2 nápojmi)30€.
My so strýkom sme si vybrali Malý balíček, lebo raňajky sú výdatné a večera priam kráľovská. Napriek tomu ja osobne som mal obed 3x. Raz pri dedinke Sirince a potom  sa dal dokúpiť obed za 10€, čo som ja 2x aj využil, keďže mali v ponuke originál KEBAB, čo som nemohol vynechať. Obed je v podstate všade vo forme švédskych stolov. Pre nápoje sa vždy platí extra.
Ja osobne som si zobral nejaký kexik ešte zo Slovenska a počas dvoch obedov som si dal kexik a vodu a do večera som bez problémov vydržal. Pri obedoch sa čaká 45 minút čo rýchlo ubehne, sadnúť sa dá všade, takže neostanete na pustatine. Túto ponuku neberte ako obťažovanie, nikto Vás do toho nenúti, je to len doplnok, ktorý sa aspoň čiastočne oplatí využiť.

Takže moje odporúčanie: Malý balík a určite si zoberte jeden obed, kde sa ponúka Kebab. Odporúčam na 5. deň si zobrať obed (návšteva Pamukkale a Hierapolis), lebo tam je KEBAB lepší.
Ako sme si vybrali každý svoj balíček, už nás čakali len pamiatky, cesta v autobuse a nove hotely. Cestuje sa v autobuse pomerne veľa, ale cesta nie je unavujúca, lebo výhľad, príroda a prostredie je nádherné a priam čarovné a sprievodkyňa vždy povie nejaké zaujímavosti, ktoré potešia a to vždy všetko s úsmevom a vtipne, čo človeka poteší. Jednoducho Danielka vie, ako to treba s luďmi.

Druhá noc v meste Fethiya v Hotely Orion Aries (možnosť aj Hotel Pirlanta) bola tiež príjemná. Hotel vynikajúci a aj jedlo.Tento hotel má výhodu v tom, že sa nachádza v meste blízko k moru a priamo pri malých obchodoch a reštauráciách, takže odporúčam večernú prechádzku a vychutnať si Rakiu (RAKI(A) tradicionálna Turecká pálenica s ánizom) s originál Tureckou kávou a samozrejme tu môžete nakúpiť aj nejaké suveníry. Keďže v hoteloch sa ryba podáva, ale ostatné morské príšerky (plody mora) nie sú na svédskych stoloch, tak v tomto meste Vám odporúčam si to ochutnať. Je veľa rešturácií v okolí, takže výber je dostatočný. Dajte si menej večere a vychutnajte si niečo Turecké.

Tretí deň sa začína znova v autobuse,ale len krátko, keďže sa ide na pláž  Caretta Caretta (Korytnačia pláž), ktorá je svetoznáma. Ide sa tam čiastočne na 25 miestnych loďkách (50 minútová jazda) čo si môžete užiť s Rakiou, hudbou a tancom. Bol som ten štastlivec, ktorý si mohol zatancovať s peknou sprievodkyňou Danielkou. Bol to veľký zážitok. Je to jeden z akcií, kde sa môže skupina sa navzájom viac spoznať. Odporúčam to využiť.

Tretia a štvrtá noc v Effeze (Kusadasi) v hotely Sürmeli Ephesus (alebo Hotel Pine Bay – čo tiež  pochvalovali). My sme boli ubytovaný v Hotely Sürmely Ephesus, ktorý je obrovský a nádherný hotel na úrovni, s vlastnou pieskovou plážou  a luxusom. Aj keď nie som nadšený z obrovských stavieb, tento Hotel na mňa zapôsobil. Moderná budova so super výbavou.
Jedlo výborné a izby taktiež a Effez vonia históriou.
Prvý večer na hotely sa konal Turecký večer v organizácií hotela. Ide o folklórny večer(s tanečníkmi) a s veľmi nadanou a profesionálnou brušnou tanečnicou, čo pre mužov je povinné. Veľký zážitok tu je a tu by som znova upozornil na to, že je tu možnosť ešte lepšie sa zoznámiť, keďže večer sa môže pokračovať v bare hotela so živou hudbou.
Druhý deň v Effeze je pomerne krátky. Po prehliadke zrúcanín Effezu a Baziliky sv, Jána sa končí deň, pre tých ktorý neidú do dedinky Sirince. Dedinka Sirince je fajn. Celá dedina je jeden veľký bazár. Po návšteve dedinky som povedal, že to nemalo zmysel, ale na konci výletu som si povedal, že celý výlet bol takto úplný, takže neváhajte a vychutnajte si dedinskú atmosféru. V dedinke je prezentácia miestnych ovocných vín, ktoré majú občas zvláštnu chuť, ale to netreba riešiť, ale riešte atmosféru dedinky. Na hotely sme boli aj tak skoro, takže ešte jedno kúpanie v mori pred večerou musela byť. Samozrejme zaleží od počasia, ale oblasť Effezu je celý rok pomerne teplá, ale aj zemetrasenia zavítajú občas, čo sme samozrejme aj my zacítili. Netreba sa báť, nebolo to silné a náš hotel je stavaný japonskou technológiou, takže je odolná voči zemetraseniu.

5.deň je tiež veľmi náročný, keďže Pamukkale a starobylé mesto Hieropolis s Nekropolisom má riadnu rozlohu, takže keď chcete vidieť všetko, tak sa pripravte na príjemnú prechádzku, ale za ten výhľad to stojí. Termálny Hotel Richmond Thermal v Pamukkale bol pre mňa architektúrou a usporiadaním nesympatický. Hotel má termálnu vodu v bazénoch, teplú a liečivú vodu  odporúčam vyskúšať. Radšej si vychutnajte termálnu vodu, či v krytom,alebo vo vonkajšom bazéne, ale brušná tanečnica je tu slabá, ktorá má večer predstavenie. Jedlo v hotely bol fajn, ale architektúra a usporiadanie sa mi nepáčila, ale spať sa dalo výborne.

Prichádzajú posledné dva plné dni.
5. deň je v znamení kobercov, keďže sa navštívi koberciareň s prezentáciou produktov, kde sa dá zakúpiť aj koberec. Ako to celé prebieha to vysvetlí sprievodkyňa a tak isto česky hovoriaca sprievodkyňa z koberciarne. Celé je veľmi zaujímavé a koberce sú veľmi pekné, ale keď neplánujete kupovať koberec, tak skúste odolať pokušeniu, lebo ak neodoláte tak sa zaľúbite a hneď máte o stoviek eur lacnejšiu penaženku. Jednoducho keď si nič nechcete kúpiť, tak chodte von a pri koberciarni v kaviarni si dajte Rakiu s Tureckou kávou, lebo predajcovia by začali byť dosť otravný. Ja som nakúpil, lebo som neodolal.
Po Koberciarni sa cestuje do Antalye do Hotela Grand Ring.
V tomto prípade už každý bol ubytovaný v hotely. Hotel má výbornú kuchyňu, a slušnú výbavu. U mňa s hotelom Sürmeli sú na prvom mieste. Negatívom tohto hotela je, že pláž je kamenná,aj keď okrúhle kamene, ale je to nepríjemné, ale ináč všetko v pohode.
7.deň v Antalýi prebieha návštevou zlatníctva.  Kde je malá prezentácia a potom si môžete nakúpiť. Odporúčam Vám, aby ste jednali ako sa len dá.Lebo vyjednáte aj 80%-nú zľavu, ale keď sa Vám zdá cena vysoká, tak to nekupujte,  nie že budete mať zlé svedomie.
V predajni s kožou,je fajnová módna prehliadka s veľmi peknými dievčatami a pekným tovarom, ale občas s neprimeranými cenami, ale neváhajte jednať a môžete vyjednať slušné zľavy. Po nakupovaní príde rad na trhovisko – Bazár v Antalýi. Kde ozaj nájdete všetko. Nakúpiť sa oplatí,ale dajte si pozor, a tu platí dvojnásobne: Jednať, jednať, jednať……
Tento deň je aj posledným večerom, aj keď sa píše, že gála večera je predposledný večer, v reály je to až posledný večer, čo je veľmi fajn, lebo ráno nemusíte skoro vstávať., keďže sa už len letí domov. Gálavečer je fajn. Pitie je fakt zadara a jedlo taktiež a môžete i objednať toľko krát, koľkokrát stihnete časníka, čo po prvom poďakovaní v Turečtine ide veľmi dobre. Galavečer trvá do pol jednej a keď ste dobrá skupinka tak sa pokračuje ďalej na diskotéke hotela.
8. deň je deň odletu. Máte čas sa vyspať,aj sa pobaliť. Príde autobus a ide sa na letisko a príde to najhoršie. Treba sa lúčiť s čarovným Tureckom.
S čím sa lúčilo tažšie? S Tureckom, alebo so sprievodkyňou Danielou? No ja osobne neviem, ale u mňa bude Turecko bez sprievodkyne Danielke nepredstavitelné a keď príde starý Imám Basri, tak asi požiadam v Turecku o azyl.
Výlet a (nákupno) poznávací zájazd dopadol veľmi dobre. Organizácia bola na vysokej úrovni a ochota sprievodkyne Danielky a sprievodcu Basriho len to zdokonalilo. Informácie čo sme dostali sú užitočné a rozširujú základné vzdelanie. Počas cesty spoznáte Tureckú kultúru a ich prístup k ľuďom, ale čo je najdôležitejšie, že spoznáte aj sám seba. Prosím Vás pekne, dovolenka bude taká akú si z neho spravíme, lebo keď máme pozitívny prístup k sebe a k ostatným tak to dopadne výborne a budete sa smiať ako my sme sa smiali.
Berte prosím ohľad aj na sprievodkyňu, lebo aj ona je človekom a verte tomu, že robí pre Vás všetko čo sa len dá, aspoň Daniela to robila. Neviem ako to bolo v ostatných autobusoch, ale ani tam som nepočul ani jedno negatívne slovo na ich sprievodkyne a sprievodcov. Nefrflajte nad všetkým, lebo to pokazí celú dovolenku, ale zaznamenáte nedostatok, tak to povedzte, a nerobte z ničoho cirkus. Problémy je vždy lepšie riešiť diskrétne a nerobte scény. Turecko nám ukazuje tu nadľudskejšiu tvár, ukážme aj my a nie len Turecku,ale aj navzájom. Keď to tak bude, tak dovolenka od CK Nikal môže dopadnúť veľmi dobre.
Chcel by som ešte doplniť:  Vodu z vodovodu nepite. Kupujte vodu. Na autbuse sa predáva voda v 0,5 l flašiach za 50 centov. My sme mali akciu 2 plus jedna flaša za euro. Cola, Fanta a pivo sú za 2€. Turecké lýre nepotrebujete. Stačia euráše a dolár.
V Turecku sa dohovoríte: Rusky, Anglicky, Nemecky a šťastie môžete skúsiť s maďarčinou.
Odporúčanie pre CK NIKAL:
Zaradiť do programu v Effeze návštevu Mariinho domu resp. dom sv. Jána, kde žila sv. Mária v dome sv. Jána. Predsa len, je to významný bod v kresťanskej viera. Aj keď Česká republika je na 80% ateista, na Slovensku je to to inak, bolo to veľmi smutné, keď som začul že sa tam nepôjde, pričom to náklady nenavýši max. o 2 € na osobu,alebo vôbec.
Spoznajme sa navzájom: 8 dní sedí cca. 40 ľudí v jednom autobuse a komunikujú navzájom medzi sebou, ale keď sa sami nezoznámia, tak nijak. Nech sa spraví aspoň stručné spoznávacie kolo v autobuse: Meno a Mesto.
Prajem každému príjemnú dovolenku a nech vás chrání strážne oko, či už Božie, Ježišove alebo Allahove.
Güle, güle.
Otázky ohľadom zájazdu píšte na: mate@dusza.sk, alebo píšte sem kommentáre.
Fotky prídu v priebehu budúceho týždňa.

Arról sír minden magát tökös magyar valló politikus, hogy milyen nyelvtörvénnyel álltak elő a szlovákok, és hogy minket szegény magyarokat hogyan elnyomnak. Én meg erre azt mondom, hogy TÚRÓt.
Mindenki rohan Vasingtonba, meg Bjüsszelbe, meg Strassszbujgba, hogy siránkozzon. Elmegy sírni, de nem ér el vele semmi, csak Slotát ugattatja meg. Arról viszont nem sír sehol senki, hogy 15 embert aláztak meg a munkahelyükön. Arról senki sem picsog bjüsszelben, hogy a királyhelmeci kórháznak, nincs elég orvosi műszere és a legfiatalabb mentője is már 5 éves. Arról senki sem beszél, hogy még van falu az országban, ahova még a víz sincs bevezetve.
Siránkozik a nyelvtörvényről, miközben sok értelme nincs, mert tulajdonképpen korlátozni nem korlátoz, csak kiegészít, bár kétségtelen, van egy kis nacionalitsa beütése. Sajnos néhol elég hülyén egészít ki, de a nyelvhasználati jogot nem korlátozza, akinek meg baja van a törvénnyel, az meg tanuljon meg szlovákul meg olvassa el rendesen a törvényt.  Igen, meg kell  tanulni, ha ebben az országban él, akkor tanulja meg azt a nyelvet. Én gimitől kezdve magyarországon tanultam, és mégis tisztességesen megtanultam a nyelvet. Más is megteheti. Elmenekülni meg nem ér. Ki kell állni és meg kell mutatni. Itthon kell legénykedni. Bár ez olyan, mint a pusztába kiáltott szó.

Szóval nyelvtörvény helyett orvosi műszerekért lobbizni… Ezek sokkal fontosabb dolgok…

Nem gondoltam volna, hogy egyszer ennek is eljön az ideje, de hát  a politika kiszámíthatatlan…..
Gondolom mindenkinek világos, hogy a szlovákiai magyarság most 3 részre szakadt. Igen 3-ra:
1.: Aki az MKP-ra fog szavazni
2.: Aki a HÍD-ra fog szavazni
3.: Aki egyikre sem fog szavazni (valószínűleg nem megy el szavazni)
Most jön a sokk, mert jelenleg én is a 3. csoportba tartozom, és még mielőtt elkezdene mindenki anyázni meg hülyézni, tessék elolvasni, hogy miért is tartozom a 3. csoportba.
Nem úgy van most , mint volt régen. Ne higgye azt most már senki, hogy a magyar csak azért elmegy szavazni, mert kötelesség, meg magyar. Amióta szétszakadt az MKP, megszűnt ez a kötelesség. Sebestyén Márta énekli: “Nem úgy van most, mint volt régen, nem az a nap van ül az égen. Nem az a nap, nem az a hold,nem az a szeretőm, ki volt.  Mer’ aki volt, rég elhagyott, mást keresett mégse kapott, még olyat se, mint én vagyok.” Ugye mennyire illik ez a népdal erre a helyzetre? Ez nem kér több kommentárt.
Nyáron, mint minden-éven, Nagyimnál töltöttem 2 hetet keleten. Egy kedves ismerősünkkel (barátunk), aki egész nyáron gyümölccsel látta el családomat történt egy kellemetlen dolog, mégpedig az, hogy még 24 társával együtt bilincsben vitték el őket a munkahelyülről. Teljesen alaptalanul. Történt ugyanis, hogy a tiszacsernő-i (Cierna nad Tisou)Vámigazgatóságát az új főnök Nagymihályba (Michalovce) kívánta áthelyezni (át is helyezte), és mivel tudták, hogy azok a vámosok (szlovákiai magyarok) egy része, akik Csernőben szolgáltak nem fognak Nagymihályba átmenni, a miatt, hogy messze van és felmondanak, ezért inkább kitették őket. Megspórolva így maguknak egy csomó pénzt a lelépők nem kifizetésével. Gondolhatnánk, hogy vámos, biztos megérdemelte. Pedig nem, mert miért pont 15 magyar nemzetiségű vámost kell így megalázni és kitenni? Itt politikáról volt szó, mert azok a férfiak nem követtek el semmit. Mégis hogyan buktak le? A vámigazagatóság a tudtuk nélkül kamerákat és mikrofonokat helyezett el az irodában, és 2 hónap megfigyelés után is, csak annyit tudtak felhozni ellenük, hogy 2 karton cigi nem került evidálásra, mivel az-az ember aki behozta azt a 2 kartont, szabályosan hozta át a határon, ezért visszaszolgáltatták neki. Koholt vádak, koncepciós perek. Az egész ügy lezératlan, és annak a 25 embernek nincs munkája, és nagy részük, még a leszerelési nyugdíjjat sem kapja.
Én hiszek ezeknek az embereknek, és hiszek ártatlanságukban., de sajnos azt meg tudom, hogy a politikai áldozatai. 25 magyar ember. Azt mondják, hogy 1 embernek körülbelül 200-400 ismerőse van, ez pedig 25 embernél már minimum 6000 szavazatot jelent. Jelenleg legalább ennyien kiábrándultak a szlovákiai magyar politikusokból, mert nincs ember, aki felkarolná ügyüket, és igazi kivizsgálást kérne.
Édesanyám próbált kapcsolatba lépni a HÍD (Bugárék) képviselőivel. Ismerőst nem volt nehéz találni, így abban reménykedtünk, hogy ez az ügy hamar napirendre kerül a HÍD asztalán, de nem így történt. Lesz@rták az egészet. A keletieket mindenki lesz@rja. Lesz@rja Bugár, A. Nagy, R. Chmel is és társai, egy újabb bűnbarlang, egy újabb maffiózó brigád.(?) Megéri csinálni, mert 1 szavazat az 7 eurót ér. (Kattints a linkre és töltsd le a cikket.)De ugyanúgy lesz@rja, sőt, még provokálgat és elmérgesít az MKP. Csáky, Duray és irrendenta társai meg menjenek hontfoglalni a marsra. Miért nem lehet nyugodtan maradni, azzal,hogy még az autonómiát emlegetik, még a kenyér nem lesz olcsóbb, és annak a 25 magyar embernek nem lesz újra munkája, és nevüket nem tisztítják meg.
Drága barátaim, nézzünk szembe a tényekkel, jelenleg a szlovákiai magyarságnak, nincs érdekképviselete a szlovákiai politikában. Egy tál lencséért eladtak minket, de az üzlet még 2002-ben megköttetett.
Azt állítják, hogy rengeteg a dolguk… El is hiszem, először mindenki a saját zsebét tömi. Mindenki a maga saját kis érdekeit képviseli a hétköznapi ember meg akár fel is fordulhat.
Magunkra maradtunk mi itt magyarok, de jobb magunkra maradnunk, mint hazug és becstelen emberek mellé állnunk, és ezáltal saját lelkiismeretünknek hazudnunk. Embernek kell maradni….
Ne feledjük az egyesült európai államok közé tartozunk. Nem kell területet csatolnunk, hanem békében együttélnünk kell. Rá kell arra ébrednünk, hogy nem az emberek utálják egymást, hanem csak a politika.  Vegyük már észre, hogy akinek a konfliktus jó, az nem más, mint a politika. Mi emberek csak szenvedünk miatta.  Nem szakítani kell, hanem összefogni. Ha pedig ezt nem képes egyetlen párt sem tudatosítani, akkor nincs jogosultsága egyetlen embert is képviselnie az országban. Szenvedést hozni az emberek életébe morális és az emberiség ellen elkövetett bűncselekmény.
Még mindig az első két csoporthoz valamelyikébe tartozol? De ugye  legalább elgondolkodtál azon amit írtam? Ugye, hogy nem ideális a helyzet? Főleg azután, hogy nem képes az MKP összefogni a HíD-dal. Szomorú, most majd lesz 4 év, amikor nem lesz magyar párt a parlamentben, csak attól félek, túlságosan nagy lesz  a tandíj.
Nem baj, addigis segítségért még lehet könyörögni, mint Szent István király tette:

Az írásomnak nem célja bármilyen mást politikai pártot támogatni. Célja az, hogy ráébredjenek politikus uraink arra, hogy belőlünk élnek, tőlünk függenek. Csak a tettekért jár jutalom. Nem kívánok írásommal senkit sem megsérteni.
Megjegyezném azt is, hogy a kelet szlovákiai vámosok ügyéről tud a HÍD párt sajtó referense is, ennek ellenére  senki sem tett a pártban a mai napig semmit sem azokért az emberekért. Már másodszor írom le, hogy valami végleg elromlani látszik. Szerelőőőőőőőőőőőőőőőőőőőő?????

Írtam, hogy még júniusban Erik barátomnál voltam Podolínban, és hogy érkezéssünkor elég szomorkás volt a hangulat.
A szomorkás hangulat oka pedig az volt, hogy éppen aznap mondták meg a Redemptorista nagyágyuk, hogy ki az aki leteheti ideiglenes fogadalmát.
Most már könnyű kitalálni, hogy valakit eltanácsoltak. Nem Erik volt az,  hanem Erik legjobb barátja Petyo. Petyoról annyit kell tudni, hogy egy művelt, modern gondolkodású, közvetlen és karakán ember.
Az indoklás az volt, hogy néhány rendtársa nem tudja vele elképzelni a közösségi életet.  Meglepett a dolog, mert Petyo egy közvetlen srác, aki tud alkalmazkodni az emberekhez, és ért az emberek nyelvén. Hogy sokszor nem azt mondja, mint amit az ember hallani szeretne? De mi a baj ezzel? Az édes szavak, mint a méreg itatják át gondolatainkat, és a végén elvakítanak. Manapság nagy kincs az olyan ember aki, ki meri mondani véleményét.  De hol lehetett baj? Erik sem különb, sőt még vagányabb srác. Vele nem volt gond?
Ekkor kezd el gondolkodni az ember, hogy miért is történik az ilyen?
Kinek az érdeke egy szerzetes rendben, hogy elutasítsa az embert? Miért? Hol lehet a baj? A dolog rém egyszerű. A probléma az emberekben van. A gyarló emberekben. Válságban az Egyház, erre elutasítanak egy olyan embert, aki ért a fiatalok nyelvén. Nincsenek (vagy legalábbis jól rejti) komplexusait. Modern a gondolkodása, és ami a legfontosabb, nincs BEGYEPESEDve. Manapság ez a legnagyobb baja az Egyháznak. Elöregedett és rugalmatlan. Nem mindig az emberek nyelvén szól. Ember és Egyház eltávolodtak egymástól.
Kevés ember megy papnak, vagy vonul szerzetbe. Az Egyháznak szüksége van az emberekre, akik hallgatnak Isten hívó szavára, és leginkább az olyan emberekre, mint Erik, vagy Petyo. Erre az egyiket Persona Non Grata-nak nyilvánítják. Megáll a eszem. Ezekben a kérdésekben emberek döntenek, hiába Isten választottjai, akkoris emberek maradnak emberi gyarlóságukkal együtt. Ilyenkor jönnek elő a komplexusok, a félelmek, vagy talán nagyobb csoportok érdekei. Akár Egyház-Maffiának is nevezhetném, de talán ez már egy kicsit kemény, de lelkileg mindenképpen kikészíti és próbára teszi az embert. Mondhatni, az Egyház-Maffia, nem anyagilag, vagy testileg zsarol, hanem lelkileg. A lelki zsarolás pedig a lekveszélyesebb, és legbecstelenebb dolog. Az Egyháznak csak egy érdeket szabad képviselnie, Istenét. Nem személyeskedhet senki sem Isten Egyházában, aki pedig úgy tesz, már nem Isteni, hanem emberi érdeket képvisel, és ami a legrosszabb a saját érdekét. Ez pedig olyan viselkdedés, mint amikor a Farizeusok elárulták és megölették Jézust. Az a cselekedet is, csak az emberi érdekeket figyelte. Jobb, ha egy ember hal meg a népért. Ez pedig elfogadhatatlan…
Valami végleg elromlott. Fatal Error
Rövid helyzetjelentés:
Híveit korholja a plébános:
- Nem szeretitek igazán a templomokat, mert nem adakoztok! De az Istent se szeretitek, mert gyónni se jártok! Ne csodálkozzatok, ha az Isten se szeret benneteket! Egy éve, hogy közületek egy lelket se szólított magához!!!

Toto som dnes našiel na webe, je to kruté, ale pekné…

Chlapec- Dnes som ťa zháňal v škole,
kde
si bola?
Dievča – Áno… musela som ísť k
doktorovi.
Chlap ec- Vážne? Ty?
Dievča – Nič zvláštneho..každoroč ná
prehliadka.
Die vča – Tak…čo sme dnes robili na
matike?
Chlapec – Nič ti neutieklo..len veľa
poznámok…
D ievča – Ok, dobre.
Chlapec- Áno…
Dievča- Hej…mám otázku…
Chlapec – ok, pýtaj sa.
Dievča – Ako veľmi ma miluješ?
Chlapec – Vieš, že ťa milujem viac než
čokoľvek!
Diev ča – Áno…
Chlapec – prečo si sa pýtala?
Dievča – ….<mlčí>…. …
Chlapec – Je niečo zle?
Dievča – Nie, všetko je v poriadku.
Chlapec – Dobre.
Dievča – Ako veľmi ti na mne záleží?
Chlapec – Chcel by som ti dať celý svet
v úderu srdca keby som mohol…
Dievča – Chceš?
Chlapec – Samozrejme že áno!>povzdych<
je niečo zle?
Dievča – Nie všetko je v pohode.
Chlapec – Určite?
Dievča – Áno.
Chlapec – Dobre.. ja dúfam…
Dievča – Chcel by si pre mňa zorieť?
Chlapec – Kedykoľvek by som sa pre teba
zastrelil miláčik.
Dievča – Naozaj?
Chlapec – Kedykoľvek. Ale teraz vážne,
nie je niečo zle?
Dievča – Nie…Ja som v pohode, ty si v
pohode, my sme v pohode, všetko je v
pohode.
Chlapec – ……ok.
Dievča – Dobre. Musím ísť, uvidíme sa
zajtra v škole.
Chlapec – Dobre..Ahoj.. MILUJEM ŤA
Dievča – …..tiež ťa milujem, papa

ĎALŠÍ DEŇ V ŠKOLE
Chlapec – Čau, nevidel si dnes moje
dievča?
Kamar át – Nie.
Chlapec – >povzdych<
Ka marát – Ani včera tu nebola.
Chlapec – Ja viem… Celú noc mala
obsadený telefón..
Kamarát – Hej kámo, však vieš aké
dievčatá niekedy sú…
Chlapec – Áno….. ale ona nie.
Kamarát – Neviem čo ti mám ešte
povedať…
Ch lapec – Tak dobre.. Musím ísť na
angličtinu, uvidíme sa po škole
Kamarát – ok, ja idem na chémiu (je tam
napísané silence = veda…
nepodstatné .)
TÚ NOC
-crrr-
Dievča – Prosím?
Chlapec – Ahoj
Dievča – (oh) Čau
Chlapec – Ty si dnes nebola vo škole?
Dievča – (oh) Musela som ísť na nejaké
vyšetrenie.

Chlapce – Si chorá?
Dievča – Hm…Musím ísť, na druhej
linke
mi volá mama.
Chlapec – Počkám…
Dievča – Môže to trvať dlho…zavolám
ti
neskôr.
Chlapec – Dobre…Milujem ťa miláčik
>>Veľ mi dlhá pauza<<
Dievč a – (so slzou v oku) pozri
sa….budeme sa musieť rozísť…
Chlapec – Čože???
Dievča – Je to to najlepšie pre nás čo
teraz môžem urobiť.
Chlapec – Áno?
Dievča – Milujem ťa.
>>klik< ;< ((položenie telefónu))

ĎIEVČA NEBOLO V ŠKOLE TRI TÝŽDNE A
NEZDVÍHA TELEFÓNY
Chlapec – Čau kámo….
Kamarát – čau
Chlapec – Čo sa stalo?
Kamarát – Nič….hej, vravel si so
svojou ex?
Chlapec – Nie.
Kamarát – Taže si to nepočul?
Chlapec – Nepočul čo?
Kamarát – Hmm, neviem či by som mal byť
ja ten, kto ti to povie?!
Chlapec – Kámo! Čo to do kelu…VRAV!!!
Kama rát – (Oh)…Zavolaj sem
433-555-3468
C hlapec – Ok…

PO ŠKOLE CHLAPEC VOLÁ NA TO ČÍSLO
Hlas – Dobrý deň, okresná nemocnnica,
sesters ké oddelenie.
Chlapec – (oh) mulem som si pomýliť
číslo…Zhá ňam svoju kamarátku.
Hlas – Ako sa volá pane?
((chlapec d
áva informácie))
Hlas – Máte správe číslo, to dievča je
jednou z naších pacientok
Chlapec – Naozaj?? Čo sa stalo?? Ako
jej
je??
Hlas – číslo jej izby je 646 budova A,
oddelenie 3
Chlapec – ČO SA STALO??
Hlas – Prosím príďte a môžete ju
vidieť.
Chlapec – POČKAJTE!! NIE!!!
-túúúúúúúúú-

CHLAPEC IDE DO NEMOCNICE…DIEVČA LEŽÍ
NA NEMOCNIČNEJ POSTELI
Chlapec – Panebože! Si v poriadku?
Dievča – ……………….. ..
Chlapec – Miláčik hovor so mnou!
Dievča – Ja…
Chlapec – Čo ty? Čo TY??
Dievča – Mám rakovinu…a žijem na
prístrojoch
Chl apec -……. (strašne moc sa
rozplače) …….
Dievča – Dnes mi tie prístroje
odpoja…
Chlapec- ČO???
Dievča – Chcela som ti to
povedať……ale nemohla som..
Chlapec – Nepovedala si mi to?!
Dievča – Nechcela som ti ublížiť.
Chlapec – Ty mi nikdy nemôžeš ublížiť.
Dievča – Chcela som len vidieť, že
cítiš
to isté čo ja.
Chlapec – ???
Dievča – Milujem ťa viac ako čokoľvek!
Chcel by si dať celý svet v údere srdca
keby si mohol… Kedykoľvek by si sa
pre
mňa zastretil.
Chlapec – …..
Dievča – Nebuď smutný, milujem Ťa a
stále tu budem s tebou.
Chlapec – Prečo si sa so mnou rozišla?
Sestrička – Mladý muž…návštevné
hod iny
sú na konci.
CHLAPEC OPÚŠŤA IZBU….DIEVČA JE
ODPOJENÉ Z PRÍSTROJOV A UMIERA.
Ale čo chlapec nevie, je prečo mu
dievča
kládlo tie otázky, chcela, aby to
povedal na poslednú chvíľu, a rozišla
sa
s ním len preto, že vedela, že jej
zostávajú len tri týždne. A myslela si,
že ho tým ušetrí trápeniu, keď sa
rozídu
než umrie.

ĎAĽŠÍ DEŇ
Chlapec bol nájdený mŕtvy so zbraňou v
ruke. ODKAZ ZNEL : Povedal som jej, že
by som sa pre ňu zajstrelil…Tak ako
ona povedala, že by pre mňa zomrela…
13 RÁD DO ŽIVOTA:
1. Nemilujem ťa preto čo si, ale preto čo som ja keď som s tebou…
2. Nikto si nezaslúži tvoje slzy, a ten kto si ich zaslúži urobí všetko preto aby si nemusel plakať…
3. Aj keď ťa niekto nemiluje tak ako by si chcel, neznamená to že ťa nemiluje celou svojou dušou…
4. ozajstný priateľ je taký, čo ťa drží za ruku ale ty cítiš ako ťa drží za srdiečko…
5. Najhorší spôsob ako zistiť, že si niekoho už úplne stratil je sadnúť si vedľa neho a pocítiť, že už nikdy nebude tvoj…
6. Nikdy sa neprestávaj usmievať, aj keď si smutný, lebo nikdy nevieš kto sa môže zamilovať do tvojho úsmevu…
7. Pre svet možno neznamenáš nič, ale pre niekoho si možno ty celým svetom…
8. Nestrácaj čas s niekým, kto ho nechce stráviť s tebou…
9. Niekto tam hore chce aby si spoznal najprv tých zlých ľudí aby si si potom neskôr cenil čo najviac tých dobrých ľudí čo spoznáš časom…
10. Neplač preto čo bolo, ale usmievaj sa preto čo ešte len bude…
11. Stále budeš narážať na niekoho kto ťa bude kritizovať, ale nestrácaj svoju vieru a choď si za svojim cieľom…
12. Staň sa lepším človekom a uisti sa, že vieš kto si ty predtým než spoznáš niekoho nového…
13. Neponáhľaj sa, najkrajšie veci prichádzajú vtedy, keď ich čakáš najmenej…

Ma volt a csíksomlyói búcsú. A csíksomlyói búcsú, az a hely, ahol minden éven, nem csak a székelyek és erdélyiek vesznek részt, hanem a világ magyarsága. Ahol együtt imádkoznak, egymásért, másokért és értünk. Csíksomlyó, minden magyar búcsúja. Babba Mária, az aki minket arra emlékeztet, hogy honnan indultunk, és mik vagyunk. Nem szabad felednünk, hogy kik vagyunk.
Attila, és Árpád népe, Szt. István király népe. Magyarok vagyunk, azok a magyarok, akik megállították a törököt. Azok a magyarok, akiket soha senki és semmi eltiporni, ésmegsemmisíteni nem tudott. Határok választanak el minket egymástól, de szívünket, és érzéseinket, hazaszeretetünket nem választja el semmi. A határokat szívünkben kell kitörölni, nem pedig a térképről. Magyarnak kell maradnunk, de európai magyarnak, aki büszke magyarságára, és európaiságára. Nem engedni elveszni kultúránkat, és nyelvünket.
A Csángó Himnuszban van egy versszak:

Halljuk, áll még Magyarország,
Úristenünk, te is megáldd!
Hogy rajtunk könyörüljenek,
Elveszni ne engedjenek.

Szívszirító dolog, de nagyon is ésszerű, és jelenben aktuális az, hogy a Csángók az anyaországiakért könyörögnek, hogy megmaradjanak magyarnak, és ne engedjék elveszni őket, mert kötődnek hozzánk. Mivel én sem vagyok anyaországi, én is megtehetném, hogy így könyörgök, de mindennek ellenére Szlovákiában a magyaroknak még aránylag jó dolguk van.  Sokkal jobb, mint a Csángóknak, vagy Székelyeknek. Ezért nekünk felvidéki magyaroknak sem szabad elfelejtkeznünk Erdélyről, Székelyföldről és Csángóföldről.
Nem akarok antiszemita és rasszista kijelentéseket tenni, de amiért mi magyarok veszélyben vagyunk, azoknak ezek az emberek az okai.
Mielőtt továbbolvasnátok, hallgassátok meg Pálffy István betiltott bejegyzését: “Veszélyben a mi hazánk..”

Mindenki törölje ki a könnyeket a szemeiből, és olvassa tovább
Hát igen, mikor mi magyarok bezárjuk az iskoláinkat, akkor ne csodálkozzunk, hogy ezt énekli a Csángó:
Idegen nyelv béborja nyom,
Oláh papocskák nyakadon.
Nem tudsz énekelni, gyónni,
Anyád nyelvén imádkozni.

Én Istenem mi lesz velünk?
Gyermekeink, s mi elveszünk!
Melyet apáink őriztek,
Elpusztítják szép nyelvünket!

Amikor már az embert a saját anyanyelvén sem hagyják (engedik) imádkozni, ott kezdődnek igazán a bajok. Könnyen beszélünk mi, amikor magyar misén veszünk részt, és magyar iskolában tanulhatunk. Persze lehet mondani, hogy a nacionalisták mit művelnek, de lássuk be. Mi nagyon jó helyzetben vagyunk Szlovákiában.
Csíksomlyó arra hívja fel a figyelmünket, hogy össze kell fognunk, lélekben és szívben, hogy: A Szeretet, Szolidaritás és Szinergia újra magyar kategória legyen. A szégyen padról pedig, tessék felállni.

Csángó himnusz:

Bár már lassan egy hete lezajlott az elnökválasztás és Iván “Vén trotty” Gasparovic nyert, mégis szükségét érzem, hogy kommentáljam az eseményeket.
Az egyik kedves barátom ezt mondta: Jó volt a lapjárás a magyar kártyában, de ez nem jó lapjárás, hanem már csalás, svindlizés, de mester fokon. Komolyan mondom, ilyen lapok nincsenek a magyar kártyában.
Az ország nacionalizmusból, sovinizmusból és fasizmusból, már megint jelesre vizsgázott, de ezen nincs is mit csodálkozni.
Bár sajnálom az ország felét, hogy a magyarokat még most is nagyobb veszélynek tartja a gazdasági válságnál.
Viszont ez is fontos jel, hogy az ország egy tetemes része, kb 45%-a változásokat akar. Ez pedig intő jel, mert ez jövőre már 55% is lehet, ha populista Fico és kompániája nem szedi össze magát, de ne szedje, mert útálom őket.
Tisztelt magyar nemzetiségű felvidéki polgártársaim, ezentúl reggelente a tükörben külön meg kell nézni, hogy a fejünk a helyén van-e még, mert megeshet, hogy magyar fejekkel fogják kirakni Pozsony főterét. Ezekből bármi kitellik.
De kérdem én, milyen nacionalista az, aki cigányokat eteti meg a magyarok elleni. Az én szememben ez tudathasadás. Kedves Slotának meg az van, de az már nem hasadás, hanem szakadék, Grand Canyon.
Én  nem azt mondom, hogy a cigányokat utálni, de azért mégis, szerintem nem a magyarok kerülnek többe ennek az országnak. A magyar nagy része dolgozik, és adót fizet. Segélyen, csak egy minimélis számú ember él.
Tehár újra ez a félkegyelmű Ex-MEciar bérenc, és seggnyaló, és aktuális Fico díszpinty lesz újra 5 évig az ország első embere, de ha ilyen az első, akkor milyen a többi???
Igen, sajnos rövid a memóriánk és már elfelejtettük, azt Meciar mit művelt ebben az orszégban 1993-1998 között. Igen, és többek között Gasparovic volt a jobb keze. Ezt már sokan elfelejtették, igen, ezért lenne fontos az közelmúlt történelmének a tanítása is. Én tudom, hogy sok jó ember él ebben az országban, és szerintem több a jó, mint a nem, de sajnos ez külföldön másképpen fog lejönni. Én most már csak abban bízom, hogy a “Vén trotty” nem fingja, vagy böfögi el magát vmi nyilvános eseményen, mert már csak ez hiányzik a baki repertoárjából.

És mi is az a Google Ivan “Vén Trotty” Gasparovic szerint:
Aki nem értené:

Szerinte a Google egy chat-program, hát igen, de az Google Talk.

Most talán egy kicsit komolyabb hangvételű gondolatok következnek.
Technikailag és minőségileg nem igazán találok kivetni valót a sítúrán, ezért ilyen szempontból nem igazán foglalkoznék a sítúrával.
Értékelném viszont azt, hogy mit adott lelkileg a sítúra. Próbálok válaszolni arra, hogy mitől volt jó.
Van egy közösség, amelynek tagjai, többé – kevésbé igyekeznek összetartani, együtt lenni. Örülni egymásnak. Nekem ebből a közösségből vannak a legjobb barátaim, és erre büszke is vagyok. A sítúra elején aggódtam, mert pár olyan ember nem jött el, akik meghatározói (kulcsfigurái) voltak eddig a sítúráknak. Gondolok itt József atyára, akit aztán Sranko László atya tökéletesen helyetessített.  A “kamara” misék prédikációinak nagyon mély tartalmuk volt. Hiányzott “Hegedűs” Pista és “Fotós” Iván (e1), és még sorolhatnám. De fő a változatosság.
Egy sítúrát, egy nagy közösségi akciót, a visszhangokból lehet felismerni. Holnap lesz 1 hónapja, hogy elkezdődött a sítúra, az élmények halványulnak, de az érzések, amiket akkor éreztünk, és közvetlen utána, örökre megmaradnak. Milyen érzés ez nálam?
Hogy őszinte legyek, mikor hazaértem, nem találtam a helyem, és hát, erősen vissza kellett fognom magam, hogy ne kezdek el bőgni, mint egy kisgyerek. Megrázó élmény volt, de hogy őszinte legyek egyes emberek váltották ki bennem, ezt az érzést. Gondolok itt azokra a családokra, akik velünk voltak. Kicsik és nagyok, jó látni, hogy még léteznek normális családok.
Igen, olyan dolgokat, látni és megtapasztalni csak olyan közösségben lehet, ahol (a nézeteltérések ellenére is) a szeretetre épülnek a kapcsolatok.
A 2007-es zubereci sítáborról ezt írtam:
“Lelkiekben fejlődni ajándék, de ezt értékelni tudni és továbbadni, kegyelem…” Ez a mostani sítúrára kétszeresen is érvényes.
Mikor a vasárnapi  mise utáni kávézáson, páran újra találkoztunk, nekem minden bajom elmúlt. Ahhoz, hogy visszaálljon a lelki egyensúlyom  szükség volt az újra találkozásra.
Ili-nek azzal jöttek a Vicián gyerekek nagy szülei, hogy mi mit csináltunk a gyerekekkel, mert olyan búval béleltek, és szomorúak voltak (még el is sírták magukat???), hogy nem tudták mi történt. Erre kiderült, hogy hiányoztunk, mégpedig mindenki egymásnak kölcsönösen….
Itt is szeretném mindenkinek megköszönni a segítségét. A közösségnek a támogatást (lelki és anyagi) és a bizalmat. Külön megköszönném Sranko László atyának hogy eljött közénk, és lelki vezetőnk volt a sítúra alatt. Köszönöm Árvai Ilinek, és Demjanics Marisnak az esti programok szervezését. Az ő munkájuk nélkül nem lettek volna ilyen színesek az esték. Végezetül, köszönöm mindenkinek, hogy egy ilyen jól sikerült az idei sítúra, mert hiába jó a szervezés, ha a részvevők nem igazán működnek együtt.
Hmm…. Igen, nem a szavak, hanem ezek a jelzések jelentik azt, hogy jó volt, és amit csináltunk, jól csináltuk, és igen, folytatni kell, mert van miért, és kiért.
Befejezésként József atya gondolataival zárnám le az összefoglalót, amelyet a 2007-es zubereci sítúráról mondott.
“Nyilván nagyobb erőfeszítést követel feljutni a hegyre, mint lesiklani. Ám, ha felértünk a hegynek a tetejére, megdobban a szívünk a káprázatos látványtól…. A lelki élet is egy sípálya, ahol az Úr a felvonó. Az ő kezébe kell kapaszkodnunk hibáinkkal, rossz szokásainkkal való napi küzdelmeinkben, hogy mind jobban megközelítsük, a hamisítatlan értékek szerinti élet csúcsát. S ha elértük, semmivel sem pótolható, csodálatos élményben lesz részünk, amit a Biblia eképpen fogalmaz meg: “Szem nem látta, fül nem hallotta, amit az Úr azoknak készített, akik őt szeretik…”

Viszlát 2010-ben.