De mi előzi meg a másnaposságot? (A Másnaposok (The Hangover) című film után, most már szabadon.) Egy eszméletlen nagy buli.
Röviden így is nézett ki a nyaram.  Annak ellenére, hogy sokat dolgoztam, kivettem a részem minden jóból.
A nyári sörfogyasztásom kb. 1,5 hordónyi sör, ami azért egy elég tetemes mennyiség. Nem dicsekedni akarok, de a forró nyári estéket, csak hideg sör mellett lehetett túl élni, meg ugye Szeptember utolsó hétvégéjén megyek Münchenbe az “Októberfeszt”-re, ezért oda gyakorolni is kellett egy picit.
Úgy terveztem, hogy külön bejegyzéseket írok a nyár fontosabb pillanatairól, de végül is úgy döntöttem, hogy csak 3 bejegyzést fog születni, a többit pedig ömlesztve fogom leírni.
Mint már leírtam egy 220 lóerős szörny birtokosa lettem. Beléptem az Audi-klubba, és az ottani srácokkal jártunk ki sörözni. Voltam velük tuning találkozón és Ausztriában Kebabon.  A trencséni tuning találkozót, ami nem sikerült éppen a legjobban, egy nagyon jó kis after party követte… Sörmennyiségről nem akarok beszélni, mert még egyesek félreérthetik..
Miért jó hamar munkába menni, mert hamar el lehet akkor jönni, és még mehet az ember a 30 fokos melegben egy kicsit lehűteni magát a tóba. Úszik egy picit, napozik, és hazamegy. Ilyen akció elég sok volt a nyáron.
A hétvégék is izgalmasak voltak. Voltam mindenfelé össze-vissza. Egy szombatot volt egyetemi csoporttársnőmmel (Anikó, aki egy nagyon jó barátom) és a kisfiával töltöttem, aki egy végtelenül aranyos gyerek. Egy nagyon vidám nap volt. Minden tiszteletem az Anikóé, nagyon példás anyuka….. Gratulálok.
Egy szombati napot Ausztriában töltöttem a (bérma)keresztfiammal, ami szintén jól sikerült, már csak azért is, mert az este egy aránylag finom kis görbe estére sikeredett, amelyben a Tequila játszotta a fő szerepet.
Mint már írtam, 7közben munkába jártam, ezért nem igazán történtek izgalmas dolgok, de nem unatkoztam.  Voltam az Audi-klubosokkal sörözni, párszor felnéztek a haverok filmet nézni és PS3-on játszani.
Aztán eljött a várva várt pillanat, a szabadság kezdete, amit a gyári focibajnokság miatt 2 nap késéssel kezdtem el, de elkezdtem, ezt volt a nyár csúcsa, itt verte le a fejfájás az Aszpirint, az agyam ledobta az ékszíjat, újraindult a winydózom is, de ez egy külön bejegyzés témája lesz.
Aztán mint mindennek, a szabadságnak is vége lett, amit egy frankó kis légcsőgyulladással zártam le, hogy amikor már lenne a munkához is kedvem otthon kell ülnöm, szedni azt a rohadt antibiotikumot, ami annyira felborít bennem mindent, hogy lassan már a szar fogja lehúzni a WC-t.
Ennyi volt a nyár, nem fogok lelkizni, nem abban az időszakban vagyok….

Ady Endre: Páris az én Bakonyom

Megállok lihegve: Páris, Páris,
Ember-sűrűs, gigászi vadon.
Pandúr-hada a szájas Dunának
Vághat utánam:
Vár a Szajna s elrejt a Bakony.

Nagy az én bűnöm: a lelkem.
Bűnöm, hogy messzelátok és merek,
Hitszegő vagyok Álmos fajából
S máglyára vinne
Egy Irán-szagú, szittya sereg.

Jöhetnek: Páris szivén fekszem,
Rejtve, kábultan és szabadon.
Hunnia új szegénylegényét
Őrzi nevetve
S beszórja virággal a Bakony.

Itt halok meg, nem a Dunánál.
Szemem nem zárják le csúf kezek;
Hív majd a Szajna s egy csöndes éjen
Valami nagy-nagy,
Bús semmiségbe beleveszek.

Vihar sikonghat, haraszt zörrenhet,
Tisza kiönthet magyar sikon:
Engem borít erdők erdője
S halottan is rejt
Hű Bakony-erdőm, nagy Párisom.

1907
Párizsi bóklászásaimnak utolsó bejegyzése.
A következő sorok, meghökkentőek lesznek. Azokat a gondolatokat, és eseményeket írom le, amelyek Párizsban a Montmartre-on történtek velem, és jártak a fejemben.Igen, a párizsi (Montmartre-i) csoda.
-Biztos, hogy a fejemben? Én voltam az egyáltalán?Nem hiszem.  Akkor, és ott nem én voltam az, vagy pedig egy az-az énem, aki mindig is bennem volt, csak mesterségesen elnyomom?-
A parfüm múzeum után, a Montmartre felé vettük az irányt. A busz kitett minket, és volt egy óránk kajálni. 7ed magammal McDonalds-ba mentem, és ott megfordult velem a világ. Magyarul beszélgettem a srácokkal, közben segítettem nekik angolul rendelni, de nem sokáig kellett. Kijött hátulról a konyhából egy nagyon szimpatikus lány -látni lehetett, hogy nem Francia-(ahhoz túl szép volt, és kedves) és megszólalt:
-Sziasztok, hallom magyarul beszéltek, segítek nektek.
Én azt hittem lehidalok. Padlót fogtam. Köpni, nyelni nem tudtam.
- Ez hihetetlen. Párizs, egy McDonald’s-ban. Egy magyar lány szolgál ki. Sajnos nem tudtam meg a nevét, csak annyit, hogy Sopronból van.-
Mikor észhez tértem, próbáltam beszélgetni vele egy kicsit. Általános témák voltak. (Honnan vagyunk, mit csinálunk….) Kicsit nehezen ment akkor a beszéd. Neki is, nekem is. Hihetetlen volt, és láttam a lány szemében a vágyakozást, a honvágyat. Azt hiszem, ha ott és akkor megkérdezem tőle, nem akarsz-e hazamenni, szerintem azonnal hazamegy.
-Láttam a honvágyat. Láttam abban a tekintetben a hazavágyódást, és a haza szeretetét. – Leírhatatlan érzés, amit felejteni nem lehet. Az érzés megmarad.
Mikor megkaptuk kajánkat, leültünk megenni. Én pedig közben elkezdtem lökni a sódert. Kegyetlen mennyiségben, Fábry Sanyis minőségben. Mint akit megzaboláztak. A srácok sírtak körülöttem a nevetéstől, én pedig csak mondtam- Kajálás után felbattyogtunk a találkozó helyre, és ott folytattam tovább. Ömlött belőlem a sületlenség. Egészen végig, volt röhögés, az tuti. Lassan felértünk a Montmartre-ra, és kezdtem lenyugodni. Mikor beléptem a Sacre Coeur székesegyházba. Lenyugodtam. Lelkem megnyugodott, de még parázslott.R övid elmélkedés után kiléptem a székesegyházból, és újra lángra lobbantam. Párizs látképe, amit a Montmartre tár elénk, leírhatatlan. Már értem, hogy Picasso, Dali, Henry Toulouse-Lautrec, Márai és Ady miért szerették annyira Párizst és Monmartre-ot. Ezért az érzésért, ezért a hajtóerőért. Mikor megkaptuk a szabad programot, kiszakadtam, vagy mondhatni kitéptem magamat mindenből.Egyedül járkáltam.  Karikatúrát akartam rajzoltatni…, és sikerült. Ahogy ott ültem 3 dolog járt a fejemben:
1. Édesapám: Dusza István. Neki köszönhetem azt, hogy megértettem, mi az a bohém világ és művészi élet.  Neki köszönhetem, hogy olyan szemeket (lelki) kaptam, amelyek átlátnak a lélek falán, és meglátják a láthatatlant., hogy úgy nézek a világra, mint a csodára, és úgy nézek a másik emberre, mint emberre, Isten teremtményére, aki a maga tökéletlenségében tökéletes. Mert akkor ott, egy másik világ nyílt meg előttem. Mintha párhuzamos időben, évszázadok lettek volna jelen, ott és akkor.
2. Az Absinthe: A világ egyik legtitokzatosabb alkoholtartalmú itala. A „la vie bohème”(bohém élet) delíriumának anyja. A zöld múzsa, mely minden művészből, aki ezt itta a Montmarte-on kivarázsolta lelkéből a legsötétebb, és legvilágosabb sarkakat. Azért születtek ott, annyira ellentmondásos művek. A tudatalatti teljes felszabadulása, az amely ezeken a műveken látható.
3.Az életen át tartó pillanat: Nem akartam, hogy vége legyen. Azt akartam, hogy ez-az érzés örökké tartson. Azt akartam, hogy életem részéve válljon, az a pillanat, hogy mindig magamban hordozhassam, és sose feledjem, hogy maga az élet, az a pillanat, amely egy életen át tart. Ehhez nekem Párizsba kellett eljutni, ahpva vissza kell térni, mert sajnos az Absinthe-ot nem sikerült meg innom, mert nem jutott rá időm.

Ez volt a párizsi csoda. Következő alkalommal belülről is megszeretném csodálni a Moulin Rouge-t. Azt hiszem azt a látogatást nem fogom meggyóni, mert valahol az is én vagyok….
Végezetül pedig szóljon a Lady Marmelade (Moulin Rouge).
Ugye mennyire jó ez a szám?

Montmartre II.

Montmarte III.

Kilátás a Montmartre-ról

Mondta ezt Walt Disney (1901. december 5. — 1966. december 15.) aki Mickey Egér (Mickey Mouse) alakjának és társainak kitalálója volt. A maga műfajában egyedi és zseniális. A legkellemesebb úton mutatja be mindenki számára, hogy a jó mindig győz a gonosz (rossz) felett, hogy a szeretetnek minden felett van hatalma, és hogy a szépséget  nem a külsőségekben kell keresni, hanem belülről. A belülről áradó szeretet, és tisztaság az, ami igazán össze tud kötni két embert. Közhelynek tűnhet, de Walt Disney filmjeiből és rajzfilmjeiből sokat tanulhatunk. Pont azért, mert egyszerű, és gyakran az egyszerű emberek sorsát mutatja be. Walt Disney meséi és filmjei korhatár nélküliek. Ne felejtkezzünk el arról, hogy rengeteg klasszikus Grimm és Andersen mesét filmesített meg.
Ebből már mindenkinek egyértelművé vált, hogy a 4. napon, és egyben az utolsó napon Euro-Disneylandet vettük célba, de jöjjenek szépen sorjában a dolgok.
A montmartre-i csoda után sikerült reggel vmi emberszabású állapotba kerülni. Gyors pakolás, reggeli (ami megint egyszerű, de nagyszerű volt), és sipirc a buszra. Irány Disneyland. Az út kb. 30 percet tartott, ami arra volt elég, hogy végre emberi állapotba varázsolja magát mindenki. Rövid tanakodás a buszon, hogy ki kér komplett Disneyland és Disney Studios jegyet, vagy pedig csak sima Disneyland-es jegyet. Az ár borsos a felnőtt komplett jegy 62€ és a gyerek 54€(11éves korig) . A sima Disneylandes pedig 51€ felnőtt és 43€ a gyerek. Sokan lemondtak a stúdiókról, de nem sokáig, mivel vezetőnk (köszönet érte) kedvezményes jegyeket intézett nekünk. Így a komplett felnőtt 45€ és a gyerek pedig 37€ volt, ami nagy különbség, ezért pár ember kivételével, mindenki komplett jegyet vett, és aki komplett jegyet vett,jót vett, mert a Disney Studiokat kihagyni vétek lenne.
-Ajánlom, hogy vegyek mindenkmi Sky Pass-t. kb. 10 €, de mindenhova, külön vonalon lehet bejutni. Nem kell sorba állni.-
Tehát, a jegyek vétele után csoportba szerveződés.  Mi először egy 5 tagú csoportba szerveződtünk (Bea, Vera (néni), Jutka, Niki, és szerény személyem). Ebből az összeállításból rossz nem sülhetett ki, de ami estére kisült, az sosem felejtem el. Ezekről az emberekről csak szupelatívuszokban (magamat kivéve)  tudok beszélni, nagyon jó társaság volt. ( Szerintem meg kellene ismételni.)
Szóval indulnánk beféle, erre Beát (az őrült fogtechnikus) nem engedik be, mert van nála egy doboz sör (Corgon-:-D) Ki kell mennie meginni. Mi szakadunk a nevetéstől, erre 3 perc múlva már meg is jelent. Sört benyalta, és ezt, hogy adta tudtunkra?(Ezt mindenki fantáziájára bízom.) A lényeg, vagy 10 percen keresztül röhögtünk. Én majdnem beszédültem egy virágállványba a röhögéstől. Szegény biztosági őrök, azt hitték megkergültünk. Mire végre lenyugodton, elindultunk. Mivel az első részen egy nagy Boulevard található, ezért azonnal shoppingolással indítottak a lányok. Én csak KV-t ittam, meg sütiztem (hízzon még a seggem). Etetés, itatás, büfiztetés és pelenkáztatás után végre elindultunk. Ekkor már Nikivel be voltunk sózva, mert legszívesebben mindenött lettünk volna egyszerre. Na de mindent sorjában a 11 órai felvonulást vhogy kihagytuk, de a Szellemkastély (Phantom Manor – Haunted Mansion) nyújtotta élmény kiengesztelt minket. Aztán tévelyegtünk egy picit, mert a Disneylandes térképből senki sem ment ki. Kolbászoltunk körbe körbe, meg fotóztunk, mint az eszelősök, egyszer csak elértünk Indiana Jones hullámvasútjához. Itt kisebb görcsökkel (nyak, gyomor) folytattuk bolyongásunk a Karibtenger kalózai felé. Itt egy kicsit vizesek lettünk, de ez nem volt baj, mert Jack Sparrow kapitány a lányokat (Niki és Jutka) azonnal felizzította. 
-Itt jegyezném meg, de a videókon is látni. Minden nagyon autentikus és élethű. Néhol túlságosan is, ha az ember engedi,hamar kiragadja őt a valóságból.-
A Karib tenger kalózai után következett az én reszortom, még pedig a Star Wars részleg (Discoveryland).  Itt megint hullámvasutaztunk (Space Mountain: Mission 2) Gondolom a sikítás mindent elárul. Nah, szerencsére a Mcdönci kaja annyira megülte a gyomrom, hogy nem jött ki semmi. Majd következett a Star Wars, amelynek titka egy virtuális valóság kabinban rejlett.  Nagy buli volt, és majdnem becsúsztam két üléssor közé. Sokáig ez volt a nap fénypontja. Star Wars után marhsákodtunk egy kicsit a kisgyerekeknek való forgó csészékben (ezt már Vera (néni) nem vállalta magára, nem is tudom miért…) , amibe 4 en ültünk. De a mai napig nem tudom, hogy fértünk le. A csészék után kóvályogtunk fel-le.
-Nekem sikerült fél literesnél nagyobb üvegű ásványvizet vennem, ez volt az első alkalom, hogy ilyet  találtam Franciaországban. Ilyen drága vizet utóljára Izraelben ittam 2000-ben.-
A kóválygás után kicsit megpihentünk egy padon, és vártuk a csodát (Once upon a dream), ugyanis 16:00-kor kezdődött a nagy felvonulás. Mickey egérrel, és barátaival. A legismertebb Disney figurákkal. Egyszer ha ott jár az ember, mindenképpen  átélni, és látni kell, de akár többször is.
-Gondoljátok, hogy gyerekes?! Lehet, de annyi pozitivizmus, jó és szép van benne, hogy egy picit elfelejti az ember búját és bánatát. Igen, ez az, néha pont erre van szüksége az embernek, hogy  “olcsó” vigaszt találjon, és egy kicsit hagyja magát elvarázsolni. Nekem bejött.-
A nagy promenádé után átvonultunk a Disney Studiosba, amiről kiderült, hogy ott van aztán a buli. A lányok kajáltak, Jutka kivételével, aki velem együtt shoppingolt. Én csokit vettem, Ő pedig a kislányának Minnie egérke (Mickey egér barátnője) füleket.
Majd gyors gyülekező. A Finding Nemo (Nemo-t keresve) fergeteges menetre sokat kellett várni, ezért toronyirányt vettük a Hollywood Tower Hotelbe.
-Ha akkor tudjuk mibe megyünk, akkor nem megyünk be.-
Röviden azt kell, hogy mondjam. Félelmetes volt. Autentikus az egész. De erről nem írok. A legjobb dolog. Nézzétek a videókat:
1.rész, 2. rész, 3. rész,
-A Hotelben, már 6an voltunk. Ekkor már Vali is csatlakozott hozzánk (Niki tesója). Vali bebizonyította, hogy káros vagyok az egészségre, mert amit a Vali rajtam nevetett, az már sok egészségtelen volt, de én inkább azt mondom. Válljon egészségedre. Igen, itt én voltam a hibás, beleéltem magam a hotelbe.:-)
Vali egy külön WAAAAAAAAAA, teliszájjal ordítva, csak neked.
A Hotel után kiakartuk próbálni a legbrutálisabb hullámvasutat, ami Disneylandben található, de bizonyos okok miatt zárva volt. Visszamentünk a Nemo-s akcióhoz, amiből sajnos kimaradtam. Ekkor döntöttem el, hogy lefogyok. (Gondolom, így már érthető, miért maradtam le.)
Mikorra kijöttek a lányok, addigra elkezdett esni az eső, és már lassan eljött a nap vége. Én még vettem az útra kaját (szerintem soha többet nem fogok annyit hambira várni, mint akkor), és elindultunk a kijárat felé. Közben az eső is eleredt.  Párizs könnyes szemmel búcsúzott tőlünk.
Hazafelé úton többék-kevésbé aludtunk, és hamarabb is értünk haza, bár még Pozsony előtt egy rövid pihenőn sikerült összehozni egy csoportképet.
Május 11.-én 12:35-kor megérkeztünk Pozsonyba. Hát ennyi volt röviden.
-Most érzelgős leszek, de  egy kicsit fátyolosan látok (talán könnyes a szemem?), és egy picit összeszorult a szívem. Nagyon jó volt,  és ez az egész ismétlést kíván.  Monoton zeng a fülemben: Vissza, Vissza, Vissza…
Ki tart velem újra?Kinek van bátorsága utána menni az álmai után?-

Disneylandes- Elit Alakulat-Photo by Vera (néni)

Haunted Mansion

Indiana Jones Sátra....

Pirates of The Carribean - Jack Sparrow, egysze rezzel menekült

Egy "igazi" X Szárnyúúúúú

A Promenádé vége... A Disney kastély

Ehhez nem kell kommentár, egy ZSeni és alkotása

Hollywood

Hollywood Tower Hotel - Terror Hotel

Csoportkép

A bűvös 3. nap. Május 9. szombat.
Erről a napról, majd még írok egy külön bejegyzést, mert különleges dolog történt velem ezen a napon.
Reggel 7kor ébresztő. Gyors készülés, és irány reggelizni. A reggeli egyszerű volt, de nagyszerű.  Belaktam, mint tót karácsonykor. Olyan Baguette-t és finom kalácsot még sosem ettem. Megittam egy nagy kübli kávét, és bevettem a 600-as Ibalgin-t (tuning tabletta), hogy bírjam a gyűrődést.
Fél 9kor felmásztunk a buszba, és elindultunk Verailles-ba a Napkirály (XIV. Lajos) palota komplexumába.
Érkezés 9 után egy picivel, sorbanállás a jegyért (13,5€), és hurrá körbejárni. A palota gyönyörű, de kívülről pompásabb, mint belülről. A betléri kastély sokkal szebb belülről, de a pompa így is páratlan, mert a tükörterem a velencei tükrökkel mindent felülmúl.
Versaillesnak szépsége, viszont a parkjában rejlik (9€ a belépő), amely egyedi a világon. Szökőkutak, tavak, bokrok, fák…. De ott van a Parkban a “Nagy” Trianon palota is, ahol a megcsonkították és meggyalázták a magyarokat. Nem vagyok egy vad irredenta, egy viszont biztos, az Isten adott elég nyálat, hogy ott köpjek  “Nagy” Trianon előtt egy Istenieset, amiben minden bánatom, keserűségem benne volt.  Mivel a “Nagy” Trianon palota a park végén van, ezért egy kis személyszállító kocsiban tudtunk csak eljutni (6,5€), ezért a köpködéses akció után, már indult is vissza velünk a szekér. A Trianon Palotánál csak Pék Jutka és én voltam, de szerintem mi törlesztettünk mindenkiért…
Lassan gyülekeztünk, és elindultunk Párizs modern negyedébe a De Fance-ba, ahol csodálatos üveg felhőkarcolók vannak. Ott található továbbá a modern diadalív, és egy csodálatosan szép és modern bevásárlóközpont. Mivel csak egy óránkt volt, ezért a shoppingolás helyett felmentünk a de Fance (modern diadalív, 13€) tetejére, és ott csodáltuk a gyönyörű látképet.  Aztán mikor lejöttünk, akkor Bea ( a fogtechnikus) megint alkotott két nagyot, de akkorát, hogy szegény Jutkával, majdnem leestünk a lépcsőn a nevetéstől. A modern negyed után a Notre Dame-ot néztük meg, ami engem teljsen mértékben elvarázsolt és rabul ejtett. Minden várakozásom felül múlta. Nem csoda, hogy a világ egyik legszebb katedrálisa. Kb. 40 percet időztünk ott, de gyorsan elrepült. A Notre Dame teljesen magával ragadott, és megért volna egy misét, de sajna csak ima lett belőle. A Parfüm Múzeumban egy kicsit csalódtam, de a szebbik nem képviselői nagyon élvezték. Azt hiszem, ennyi nekik minimum kijár. Én elméláztam, és pihentem, mert ami ezután történt velem, azt egy külön posztban fogom részletesen taglalni.
A parfüm múzeum után kaptunk 1 óra szabadot, hogy bekajáljunk. Ez bőven elég is volt. Én a Mc Dönci-ben (Franchise rendszer, mindenütt ugyanazt a sz@rt kapod, nem ér meglepetés.) tömtem a majmot, 6 apróság társaságában, és hihetetlenül hangzik, de itt kezdődött el velem a párizsi, vagy montmartre-i csoda. Kajálás után elindultunk a Montmartre-ra. Ugye nem kell senkinek sem mondanom, hogy a világ összes vmire való költője, írója, festője, szobrásza élt itt, és alkotott. A bohémizmus fellegvára, amelynek a tetején egy templom áll a Sacré Coeurt, amelyet Párizs legrégebbi templomához csatoltak. A Montmartre-on (mártírok/menyétek dombja) fejezték le Párizs első püspökét, St. Denis-t. A templom előtt álomszép a kilátás a városra. A Montmartre-on kaptunk kb. 1,5 óra szabadot. Én bankomatot kerestem, mert karikatúrát akartam rajzoltatni, aminek eredménye is lett. Van egy montmartre-i karikatúrám. Vettem képeslapokat, és posztereket, és 2 db Henri Toulouse-Lautrec poszter másolatot. (Az eredetiek kisebb vagyont érnek). A Montmartre után még megnéztük kívülről a Moulin Rouge-t, ekkor már este 10 volt, és a Moulin Rouge után elindultunk vissza a szállás helyünkre, ahol még a srácokkal egy kicsit sörözgettünk, majd elmentünk aludni, hogy másnap Disneylandbe teljes erővel ébredjünk.

Trianon...

De Fance

Notre Dame – Interieur

Sacré Coeurt

Montmartre - A bohémizmus bölcsője

Mint már írtam, pár napot a mesés Párizsban töltöttem. Évek óta nem volt ilyen élményben részem. Egy hete már,  hogy elindultunk Párizs felé, de az élmények még annyira frissek, mintha most is, egy másik dimenzióban újra átélném az egészet.
Csütörtökön május 7.-én indultunk délután 14:30-kor. Természetesen én már az utazás első percében sikeresen bemutatkoztam, mert én voltam az utolsó akire vártak. Égtem is, mint a Reichstag, de sajnos nem tehetek róla. Fehér bébi sárkányom (az autóm) éppen kezelés alatt állt (erről egy másik posztban), és mivel anyám komámat feltartotta, így késve érkezve, én lettem az utolsó. Szóval sikerült rendesen bemutatkozni, bár amúgy sem tudok igazán elveszni a tömegben, de azért talán mégsem kellett volna így bevonulnom Párizsba.
Gyorsan lecuccoltam, és már indult is a busz. Szerencsére sikerült gyorsan megnövelni a két ülés közötti távolságot, így mindenki kényelmesen elfért.  Bár azért Bea (a fogtechnikus) kiosztotta a biztonság kedvéért az észt. Kedves szomszédomnak, nem tartott sokáig, már az első pihenő helyen tegeztük egymást, és a második pihenőnél már söröztünk. Az út egész gyorsan telt úgy kb. éjfélig. Volt filmvetítés, ami tompítja az agyat, de aludni nem lehet tőle, és ráadásul a buszban olyan meleg volt, mint a keltetőben. A klíma csak itt-ott fújt vmi sarki jellegű levegőt, ennek ellenére viszont minden jó volt, és az  éjszakát sikerült átvészelni. Mivel közvetlenül a hátsó ajtó után  ültem, ezért csak egy korlát volt előttem, ami bőséges kárpittal volt bélelve, így persze a lábam nem tudtam kinyújtani, ami azt jelentette, hogy a térdem 3 óra behjatott állapot után irdatlanul elkezdett fájni. Mivel nem igazán akartam ficánkolni, így szenvedtem egy picit.  Éjjel viszont Niki és Lubka lefeküdtek a padlóra (bár szegények aludni nem aludtak), így az egyik hely mögöttem kiürült. Az ülést hátrébb döntve, elértem azt, hogy a lábaim fel tudtam tenni a korlát tetejére, és ennek köszönhetően  sikerült aludnom 4 órát, ami már maga volt a megváltás.
- Az úttal kapcsolatban megjegyzem, részben alapiskolásokkal voltunk a buszon, és elkezdtek az elején magázni. Kicsit kellemetlen volt. Külön kértem őket, hogy tegezzenek, mert ez nekem így kellemetlen. Ennyire öreg lennék már?Nyugtassatok meg, hogy még nem. Kérlek. -
Egyszer csak reggel lett, és kb. 7 körül mindenki elkezdett ébredezni, és már Franciaországban jártunk, olyan 60 km-re Párizstól, majd picivel később olyan 30 km-re Páűrizstól megállunk reggelizni és tisztálkodni.
-Bár eddig még nem sok előnyöm volt abból, hogy férfi vagyok, azért ezen az úton sikerült kihasználnom minden előnyét. A WC-n nem kellett kilométeres sort végigállnom, hogy mosakodhassak és rendbe tegyem magam- Szóval a mosakodás útán jött a reggeli, finom házi rántott pulykamell formájában. (Köszi Nagyi). A reggeli után úgy egy órával pedig már az Eiffel torony előtt álltunk, és én előttem az első képet Párizsban.
In Medias Res, üssünk rést a médián. Hamar sorba is álltunk, hogy az elsők között juthassunk fel  a torony tetejére, így kb. egy 40 perces ácsorgás vette kezdetét, és közben különféle sötét és még sötétebb elemek kínálták nekünk portékáikat, amely általában az Eiffel Torony különféle méreteit jelentette. 1€ 5 db. Eiffel Tornyos kulcstartóért nem is rossz üzlet, már bánom, hogy csak 5 db-t vettem, azt is a Versailles előtt. Lassan sorra kerültünk, megvettem a 13€-s jegyet a legfelső szintre, és 10 perc múlva, már az Eiffel-Torony tetejéről figyeltem Párizst. “Párizs lakossága 2005-ös becslések alapján 2 153 600 fő volt, mindez közel 105,4 km² területen.”(Wikipédia). Mondhatni, akkora, mint Budapest, de nem. Területre sokkal nagyobb.Ez látható a látképeken is. Párizs nagysága, már maga csodálatos, de modernsége még ezt is felülmúlja.
Az Eiffel Torony meghódítását egy kis Hajókázás követte a Szajnán. A kikötőbe gyalog mentünk, érintve azt a sugár utat, amelynek végén az-az alagút van, ahol Lady Diana Hercegnő tragikus körülmények között életét vesztette.
A Hajókázás, nagyon praktikus, ajánlom mindenkinek, aki Párizsban jár, mert olcsó(9€), és sok mindent lát az ember, igaz csak kívülről, de mégis látja.  Például a Notre Dame-ról, csak a hajóról lehet vmire való képeket készíteni. A szajnai hajókázás után a Louvre felé vettük az irányt a Champs Elysées keresztül. Röviden annyit írnék, hogy csodálatos, és mivel május 8. nagy ünnep ( A II. Világháború vége, a németek kapitulálása) Francia lobogókkal (bléé, broááf) volt feldíszítve az egész, majd a Place de La Concorde-n lefényképeztük az Obeliszket,  és  beléptünk a Louvre parkjába.
-Egyszercsak vér- és hullaszag csapta meg az orromat, a Place de La Concorde-n, majd egy nagy csattánást hallottam, amikoris a Gillotin a Place de La Concorde-on lecsapta Mária Antoinette fejét.-
-Louvre:  A világ egyetlen olyan múzeuma, ahol i. e. 5000-től i. sz. 1848-ig egy helyen találhatók alkotások. A leghíresebbek: az oroszlánfejű egyiptomi istennő, Szekhmet, IV. Amenophis fáraó szobra, a szamothrakéi szárnyas Niké-szobor, a milói Vénusz, későbbről pedig Leonardo da Vinci Mona Lisája.-
Az üveg piramas azonnal elvarázsolt, de sajnos hamar kiábrándultam, mert a franciák sikeresen bemutatták magukat.
- 1.Csoportként a csomagokat nem lehet, csak egybe leadni. Szóval egy ideig eltartott. Nem szabad csoportnak kiadni magatokat. 2.Vettem filmet gépbe, de sajnos hibás volt, és nem vették vissza. Ugrott 6 €.-
Annak ellenére mégis kiélveztem Louvre-t, már amennyire 2,5 óra alatt ki lehet élvezni. A Mona Lisa, hmm, hát kicsit csalódtam, de a vele szemben lévő Kánai mennyegző óriás festmény, annál bámulatosabb volt.
Becsületemre szóljon, bejártam az egészet, bár nagyon rohantam, mert 7kor jött a busz, és még kajálni is kellett, mert a szállás helyen nem igazán lett volna rá lehetőség. Eljött a 7 óra. Irány a szállás hely.
17 óra buszozás, meg egy  nap Párizs után végre ágyat láttam, meg melegvizet. A szálloda low-cost volt, de tiszta. Zuhanyzók és WC-k a folyosókon voltak, de meglepően nem volt zavaró, és tiszta is volt. Asszem ilyen esetben nem kell luxus hotelbe menni, ez is megteszi, amúgy is csak aludni jártunk oda, azt is csak 2 éjszakára.
Zuhanyzás után még sétáltunk a srácokkal (Laci és Robo) egyet. Majd lefekvés előtt még Robo-val kölcsönösen elkalapáltunk egymást kártyában, és elmentünk aludni. Következzék a 3. nap, ami elég köpködősre sikerült…
A képek előtt egy kis zene, képekkel, hogy a hangulat igazán Párizsos legyen.

Az Eiffel Torony reggel fél 9kor.

Párizs látképe az Eiffel Toronyból

Notre Dame a Szajnáról...

Louvre: La Pyramide Inversée

Ebben az időszakban termékeny vagyok.

Ez kemény.
Erdélyi srácok nagyon összehozták. Ez majdnem felér a Panique au Village című figurás mesével.
Szinte művészi értéke van…
Fogadjátok, és élvezzétek…

A román résznek itt a fordítása:

Boszi: Jóistenem-atyám…
K1: Mit mond?!
Boszi: Hát mégis, hogy beszéltek, fiatalok?
K1: Hát emmegmi?
K2: Ejisze románul beszél
Boszi: Tán nem tudtok románul??
K1: Valamennyit…
Boszi: Mi az, hogy “valamennyit”?! De hát a román hadsereg katonái vagytok!
K2: Már nem vagyunk.
K1: Dezertáltunk!
Boszi: Szentistenem, kell jelentselek a katonai rendőrségnek!

K1: Hellóbelló, álljunk-szag meg!
Boszi: Mi az anyád valaga?
K2: Azt a kutyamindenit a keserves fejinek!
Boszi: Úgy feljelentelek, uraim, hogy langot vet a seggetek, uraim!
K1: Hát én ennek béfogom a pofáját, örökre!
Boszi: Álljcsak meg, uram, mit képzelsz, micsinálsz?
K1: Elhallgattatlak!
Boszi: Nem tudsz, uram. A kutyám darabokra tép szét titeket. K2: Kutya? Hol??
Boszi: Itt ne, a kerítés mögött.

Hi there,

so, this is my first post in english.
My very goog friend send me a link on the Facebook (yes, I’m there). He write me there a message too:
Please, sit down. Relax, and when U are watching the video please, don’t eat and drink, because it could be dangerous. Yes it is. So please, don’t drink, eat during the video.
Panique au Village or Town called Panic is a very good, and funny tale series.  The creativity of the creators is amazing and wonderfull. Very good.

Please enjoy it.

Elérkeztünk az utolsó síelős (már akinek) naphoz, ami végülis az utolsó indulás előtti nap.
A nap végén is mindenki egészben maradt. Medveczky Laci megpróbálkozott a snowboard betörésével. Hogyan sikerült, szerintem jól, mert a nap végén is megőrizte mosolygós kedvét.
Timi és Enikő egyre jobban belejöttek a síelésbe. Sőt Timi már csütörtökön lecsúszott a pálya legtetejéről. Gratulálok neki.
A síelés szokás szerint 4kor végetért és fájó búcsút vettünk a sípályától, amely ezen az éven volt a legjobb.
Este megint a szokásos program következett. Vacsora, mise, és közös program.
A közös program a sítúra és az őrangyalkák kiértékeléséről szólt.
Én a sítúra kiértékelését egy külön bejegyzésben fogom megteni. Az este végtelenül szórakoztató volt, és élvezetes. Az őrangyalkák nagyot alalkítottak, és kitettek magukért. Minden elismerésem az övék. Hogy ki kinek és mikor? Hát ezt ide nem tudom leírni, mert nem emléxem, de az enyém már hagyományosan a Varga Marika volt. Hiába, ez már csak így működik, ha Isten keze is benne van a dologban.
Az esti program után a korai órákba nyúló búcsú estet tartottunk. Annyian voltunk, hogy az elején két szobában voltunk, és miután a kicsik elmentek aludni, a nagyok tovább búcsúztak… Ment az UNO, fogyott a kolbász, a sajt, és hát hozzá a szíverősítő. Mondhatni elfogyott minden. Mindenki jól érezte magát, és ez volt a fontos. A végére elszabadultak az érzelmek is, mint ahogy azt majd a képek is mutatni fogják. Akkor és ott este kiteljesedett az egész. Felejthetetlen dolog.
Az UNO-hoz annyit tennék még hozzá, hogy a löket mindenkiben megvan, de reflexeink ennek ellenére bravúrosak voltak….
Következik a hazatérés napja. Könnyes szemek, lecsüggedt száják….

Laci a snowboardman

To be continued…..

Az egyik házikó, tele jégcsappal....

László atya, és hűséges ministránsai

Csoportkép....

Elszabadult érzelmek....

Mindenütt hó

Igen, a 3. nap a kritikus. A szerdai nap pedig (2009. 02. 18) síelés szempontjából a 3. nap volt. Ezen a napon, ezért páran ki is vették a szabadjukat.  László atya a srácaival elmentek kirándulni, és csak este 7 után érkeztek meg. Lehetett látni rajtuk, hogy kellemesen elfáradtak. A Pálinkás család is kevesebbet síelt, és én már fél2kor fealdtam a síelést. Amint viszont lszrevettem, hogy szerdán mindenki egy kicsit pianóban működött, igyekezve egészben túlélni a kritikus napot.
Én személy szerint, hamarabb végeztem, és amint leértem a szálláshelyünkre vettem egy forró zuhanyt, és bemásztam az ágyikóba, azzal az elhatározással, hogy filmet-mesét- fogok nézni. Ez részben be is jött, de Vickóval képeket néztünk, és csodáltuk a hópelyekszép felépítését. Mire elkezdtünk filmet nézni, bejött hozzánk Timi, és egy kis sétára invitált minket. Vickó maradt, én meg az ajánlatnak és a szép lány hívásának nem tudva ellenállni elmentem sétálni.
Mivel mindenütt legalább térdigérő hó volt, ezért nem sok irányba tudunk elindulni, ezért megnéztük az egyéb szállodákat és kisebb faházakat. Mivel ügyes módon a LOW COST (erről majd később) szappantartóm a szobán hagytam, ezért mobillal fotóztam.
Mire a sétáról visszaértünk, már a síelők is megérkeztek. Hál’ ISten mindenki épen és egészségesen ért vissza, ami már a sítúra végéig nem is változott.
Következett a vacsora, és a szkásos program. Mise, mesenézés és utána programként a film második részét nézte meg a tisztes társaság, amelyet egy kis nézeteltérés előzött meg.  Ennek az oka pedig a fáradtság. Veroni egy kicsit méltatlankodott a filmen, hogy mindneki fáradt, miért kell nézni, hiszen hosszú meg minden.  Ez részben igaz, és a reklamációnak is volt helye, de sajnos nem nálam. Az esti programokért nem én voltam a hivatalos felelős, hanem Ili, és Maris, nekem vétójogom volt, de nem igazán akartam beleszólni. Ezt Veroninak el is magyaráztam,és remélem nem haragszik, mert a végén mégis megnézte a filmet. Gondolom a film érdekes volt. Azért gondolom, mert sajnos én ezt a felét már nem láttam. Elvonultam szobára, és építettük a közösség szellemét. Kártyáztunk, beszélgettünk. Jól szórakoztunk. Villanyoltás után (úgy olyan 2 körül) még beszélgettünk egy picit. A fő téma pedig a nők voltak. Hát erről ennyit. Következik a csütörtöki nap, ami rendhagyó volt, és talán a második legjobb nap a sítúrán.

Timi a hóban - Hójelentés

Máté ül a hóban, szépen .....

Miután megfürüdtünk, ez maradt a hóban...

Gerillák, akik nem filmet néztek.... 1. rész.

Gerillák, akik nem filmet néztek.... 2. rész.

A legnagyobb viccet majdnem elfelejtettem. Éjjel megtámadt minket Kroton, vagyis inkább Vickót. Leszakadt a plafon egy részen a fürdőszobában mikor Vickó zuhanyzot. Hál’ Isten semmi baja nem esett Vickónak, ezért felhőtlenül tudtunk kacagni kroton támadásán.  Lejött a plafon.

Kroton leesett, és támadt

Kroton veszített, és ez maradt belőle

Reggel a változatosság kedvéért megint havazásraébredünk. Kezdünk hozzászokni. Hólánc nélkül nem igazán lehet közlekedni, főleg azoknak az autóknak nem, amelyeknek nem tartalmazzák az ABC összes betűjét.
A csapat nagy része kiment a SkiBusszal, a többiek meg lassan kiszállingúztak autóval. Én is így tettem Atlasszal. Vele mentem ki, mivel később ment, és hamarabb jött, és már neki volt hóláncca.
Síelni jobb volt, mint tegnap, bár én dombról lefelé menet begörcsöltem, szóval, örültem, hogy le tudok vmilyen módon kerülni az aljára a dombnak. Igazából nem sok ismerős arccal találkoztam fenn, mindenki el volt, mint a befőtt. Ez azt jelenti, hogy mindenki élvezte az egészet. Talán az volt a kellemetlenebb, hogy 1 óra után mindneki hóemberré változott az állandó havazástól. De kedvünket semmi sem szeghette.
Én fél3-kor végeztünk és bementünk a jednotába vásásrolni. Mégis kell azért ezt meg azt vnni. Főleg ha van jó kis házi kolbász, ahhoz viszont kell a kenyér, sajt és egyéb finomságok, hogy az este terülj terülj asztalkám ne szenvedjen semmiben sem hiányt. De hol van még az este.
A vacsi után megint mise volt. Most egyszerű hagymoányos énekeket énekeltünk ala’ M@te válogatásban. Egész jól sikerült.
A mise után megint népmeséztünk. Népmese után pedig egy filmet vetítettünk. Egy olasz filmet egy papról. A filmet László atya hozta. A film címe: Az alázatosság papja (?nah, most lehet, hogy pontatlan a cím, nem emlékszem pontosan.).
A film után  kan buli volt a szobánkon. Jól befaltunk, és mehettünk aludni.
Nem tűnik mozgalmasnak ez a nap. Pedig az volt.
Atlasszal felraktuk az én szekremre is a hóláncokat. Ebből kifolyólag következik, hogy megtanultam hóláncot felrakni.Ezt ki is élveztem azonnal. Volt egy kis pörgés – forgás.
Közben feltűnt, hogy a nagy hó ellenére autóinkon vhogy kevés a hó, bár ennek még most nincs nagy jelentősége, de lassan lesz.
Hóláncos, havas, filmnézős nap volt a kedd. Folyt. köv..

Tömegnyomor hazafelé a SkiBuszon.... Maris kanári sárgában....

HC (HardCore) Emőke

Terepfelszerelésben az autóm. Ugye feltűnt a terepszín? Amúgy itt a hólánc a lényeg.