Bejárat > FreeStyle > Aux Champs-Élysées

Aux Champs-Élysées

Ma (május 11. hétfő) értem haza Párizsból. Hosszú idő után végre egy kis kirándulás. A szürke hétköznapokból, egyenesen a világ (egyik) legszínesebb városába kerültem.
Marikának köszönhetően, aki volt általános iskolám igazgatónője, felajánlotta, hogy elmehetek velük Párizsba.  Amit így meg is köszönök neki.  Nagyon hálás vagyok érte. Felejthetetlen élmény marad.
Az út után, így hirtelen egyik kicsit túlcsordulnak bennem a gondolatok, és az érzelmek.
Szavakban nehezen leírható.
A franciákat továbbra sem kedvelem, de a város csodálatos. Talán ezért van az, hogy világ legnagyobb művészeinek valahogy Párizshoz és azon belül Montmarte-hoz kötődnek. Legyen szó Picasso-ról, vagy Adyról.
Párizs elvarázsol, és rabul ejt, megbabonázza az embert. Ott csal könnyet az ember szemébe, ahol nem várja, és ott kezd el hangosan hahotázni, ahol nem kell. Megzabolázza az embert, és összekeveri. Kiszínez mindent, semmi sem marad színtelen.
Ez a bejegyzés, csak rövid bevezetője az elkövetkezendő pár bejegyzésnek, amelyeket majd megírok. Írok magáról az útról. Mit és hol, láttunk, és milyen is volt, de írni fogok külön arról is, hogy milyen érzések, milyen gondolatok, és mik játszódtak le bennem.

Szeretném megköszönni a jó társaságot. Külön Beának (Az őrült fogtechnikusnak-remélem nem haragszol ezért), aki a szenvedéseimet a buszban elviselhetővé változtatta, és akinek asszisztálva, bármikor 10 másodperc alatt, egy nagy kacagássá tudtuk változtatni az autóbuszt, és így kiérdemelve  a busz bolondjai címet, pedig megfogadtam, hogy visszafogom magam, ami nem is lett volna nehéz, mert nem voltam formában. A lélek is már csak hányni járt belém és erősen magam alatt voltam, ez szerencsére változott.
Továbbá köszönöm a Disneyland-es különítménynek (Bea, Jutka, Nikola, Vera (néni), Vali) a jó társaságot, és a közös sikítozást a Terror Hotel-ben. 🙂
Nekik, Nektek, Nekünk szól a következő videó:

Ez pedig már a bevezetője a következő bejegyzéseknek:

Juhász Gyula: Nosztalgia

Párizs, hol az élet
Forró szíve ver,
Hol pogány üdvösség
Új napja delel:
Ó Párizs, ó Párizs,
Nagy köd eltakar,
Ó Párizs, ó Párizs
Tiéd ez a dal!

Életem pusztáján
Már roskadozom,
Pedig vár rám, vár rám
Napfényes orom.
Ó Párizs, ó Párizs,
Te messze, te szép,
Ó Párizs, ó Párizs
Meglátlak-e még?

Szép a magyar bánat,
Mely erre borong,
Szeretem e tájat,
E hervadozót;
Ó de azért Párizs
– Akit imádok –
Rám vár és várnak rám
Az új zsoltárok!

Mivel ígéretem szeretném betartani, gyors válogatásban feltettem néhány képet, amelyeket ide kattintva lehet letölteni.

Hogyan nyisd meg:

Letöltöd a fájlt. Kétszer rákattintasz. Kinyílik a WinRAR, és kicsomagolod a fájlt.
Ha nem benne, akkor jelezzétek.

Len v krátkosti:
Dnes o 12:30 som sa vrátil z Paríža, kde som bol na výlete, s mojou bývalou základnou školou.
Paríž,  mal na mňa veľký vplyv.  Nebudem to tu rozpisovať, keďže o tom napíšem v najblžších dňoch.
Ako som sľúbil. Kliknite sem, a môžete si stiahnúť, nejaké fotky.

  1. Még nincs hozzászólás
  1. Még nincsenek visszakövetések