Archívum

április, 2011 archívuma

Krisztus a példamutató, útmutató és megváltó

április 22nd, 2011 Nincsenek hozzászólások

Április 15. és 16.-án Budapesten jártam, megnézni az Oldtimer Expo-t, meglátogatni keresztfiam és megnézni a Nemzeti Galériában Munkácsy Mihály Krisztus Trilógiáját. Így a húsvéti időben ez még inkább aktuális, és talán még inkább mélyrehatóbb. Gondolom egyértelmű, hogy ez a bejegyzés Munkácsy képeiről és magáról a három ábrázolt jelentről fog szólni.
Ez az én húsvéti krédóm. A Gondolatok egy része Szirbek István tárlatvezetéséből származnak, akinek a vezetését véletlenül hallgattam meg, de ezzel volt teljes. Nagy hatással volt rám az Ő magyarázata. Még egyszer nagyon köszönöm.
Röviden a festmények keletkezéséről:
Munkácsy eredetileg nem trilógiát készült festeni. Az első két kép (Krisztus Pilátus előtt és a Golgota) hamarabb készültek el. Logikailag pedig egy feltámadás illene bele a sorozatba, de Munkácsy harmadikként az Ecce Homo-t festette meg. Hogy miért nincs feltámadás kép, hát mert az már a Golgota képen szimbolizálva van. Monumentális festmények, és egy hívő számára, akinek Jézus szenvedés története ismert, nagyon megrendítő, de egyben hitet erősítő kép. Munkácsy hívő ember volt, ha nem lett volna az, nem tudott volna ilyen képeket festeni.
Húsvét lévén nem kívánok részletekbe menő képelemzésbe belemenni. Mivel ez egy húsvéti elmélkedés csak közvetlen a megváltás folyamatára kívánok rámutatni. A képeken több szimbólum is van, ami nagyon érdekes, és nagyon felemelő, de nem tartozik gondolataim három kulcsszavához. Példamutató, Útmutató, Megváltó.
Vágjunk is bele a közepébe.

Krisztus a példamutató:
Krisztus Pilátus előtt. Egy terem tele zsidókkal, akik vérszemet kapnak. A piros szín, mint a hatalom színe a katonákon és a zsidőkon. Láthatjuk Kaifás főpapnak és piros (bíbor) színű a ruhája. Jézus nem felel. Csendben van. Példamutatóan alázatos. Példátmutat nekünk, hogy miként kell viselkednünk az ítéletkor. Alázat, és igazmondás. Jézus példamutatása hogy milyen szelíd alázattal kell fogadnunk az emberek vádaskodásait. Igaz, nem tér ki előle, mint ahogy semmi emberi elől nem tér ki -, hogy annál teljesebb tanítást hagyjon örökül számunkra.
Jézus példát ad nekünk a szeretetre, beszédével, cselekedetével és életvitelével.  Azzal a halálba mutató, gyöngéd, kedves szeretettel, ahogy odaadta önmagát értünk a golgotai keresztfára. Hogyha valaki hisz őbenne, az el ne vesszen. Szeretetének az volt a gyökere, hogy megmentse azt az embert, azokat az embereket, akik tőle elszakadva élnek, születnek meg, s mennek a pusztulásba, nála nélkül. Ez Krisztus példamutatása nekünk, és Istené Krisztusban.

Krisztus az Útmutató:

Ecce Homo – Íme az ember. Pilátus rájött a ki az igaz Ember. Az Ember fia megmutatta magát. Jézust kicsúfolták, de most rajta van a Bíborszínű köntös. Mert megmondta Pilátusnak, hogy a hatalom, ami Pilátus kezében van, kapott hatalom, és bármikor elvehetik. Pilátus ezzel tisztában is van, és sajnos éppen ezért hasonlik meg a zsidók előtt és adja át Jézust nekik. Jézus az egyedóli tisztán fehér ruhás személy. A bárány, az áldozati bárány. Figyeljük meg a kék ruhás személyeket, amelyek áthaladnak a kép síkján és vezetik azt. Az eltorzult nagy orrú piros ruhában van szintén ami sajnos a negatív hatalmat jelképezi. Mária Magdolna alulról figyeli Jézust. Jézus számunkra az útmutató. Útmutató afelé, hogy miként legyünk Emberré. Igaz Emberré, hogy ránk is mondhassák EccE Homo. Krisztus útmutatása, kézzelfoghatóvá vált megváltásával. Emberi mivoltát már elismerték, most jön Isteni léte.

Krisztus a Megváltó:
Krisztus a Golgotán. A halál pillanatát megfesteni nehéz. Munkácsy pedig tökéletesen eltalálta a pillanatot. Jézus éppen kilehelte lelkét, azután., hogy elmondta a 22. Zsoltár:

1
Az éneklőmesternek az ajjelethassakhar szerint; Dávid zsoltára.
2
Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet? Távol van megtartásomtól jajgatásomnak szava.
3
Én Istenem, kiáltok nappal, de nem hallgatsz meg; éjjel is és nincs nyugodalmam.
4
Pedig te szent vagy, aki Izráel dícséretei között lakozol.
5
Benned bíztak atyáink; bíztak és te megszabadítottad őket.
6
Hozzád kiáltottak és megmenekültek; benned bíztak és nem szégyenültek meg.
7
De én féreg vagyok s nem férfiú; embereknek csúfja és a nép útálata.
8
Akik engem látnak, mind csúfolkodnak rajtam, félrehúzzák ajkaikat és hajtogatják fejöket:
9
Az Úrra bízta magát, mentse meg őt; szabadítsa meg őt, hiszen gyönyörködött benne!
10
Mert te hoztál ki engem az anyám méhéből, és biztattál engem anyámnak emlőin.
11
Születésem óta a te gondod voltam; anyám méhétől fogva te voltál Istenem.
12
Ne légy messze tőlem, mert közel a nyomorúság, és nincs, aki segítsen.
13
Tulkok sokasága kerített be engem, körülfogtak engem Básán bikái.
14
Feltátották rám szájokat, mint a ragadozó és ordító oroszlán.
15
Mint a víz, úgy kiöntettem; csontjaim mind széthullottak; szívem olyan lett, mint a viasz, megolvadt belső részeim között.
16
Erőm kiszáradt, mint cserép, nyelvem ínyemhez tapadt, és a halál porába fektetsz engemet.
17
Mert ebek vettek körül engem, a gonoszok serege körülfogott; átlyukasztották kezeimet és lábaimat.
18
Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak néznek s bámulnak rám.
19
Megosztoznak ruháimon, és köntösömre sorsot vetnek.
20
De te, Uram, ne légy messze tőlem; én erősségem, siess segítségemre.
21
Szabadítsd meg lelkemet a kardtól, s az én egyetlenemet a kutyák körmeiből.
22
Ments meg engem az oroszlán torkából, és a bivalyok szarvai közül hallgass meg engem.
23
Hadd hirdessem nevedet atyámfiainak, és dicsérjelek téged a gyülekezetben.
24
Ti, akik félitek az Urat, dicsérjétek őt! Jákób minden ivadékai dicsőítsétek őt, és féljétek őt Izráel minden magzata!
25
Mert nem veti meg és nem útálja meg a szegény nyomorúságát; és nem rejti el az ő orcáját előle, és mikor kiált hozzá, meghallgatja.
26
Felőled lesz dicséretem a nagy gyülekezetben. Az én fogadásaimat megadom azok előtt, akik félik őt.
27
Esznek a nyomorultak és megelégesznek, dicsérik az Urat, akik őt keresik. Éljen szívetek örökké!
28
Megemlékeznek és megtérnek az Úrhoz a föld minden határai, és leborul előtted a pogányok minden nemzetsége.
29
Mert az Úré a királyi hatalom, uralkodik a pogányokon is.
30
Esznek és leborulnak a föld gazdagai mind; ő előtte hajtanak térdet, akik a porba hullanak, és aki életben nem tarthatja lelkét.
31
Őt szolgálják a fiak, az Úrról beszélnek az utódoknak.
32
Eljőnek s hirdetik az ő igazságát az ő utánok való népnek, hogy ezt cselekedte!

Jézus kilehelte lelkét a hóhér távozik. Elsötétül minden és a függöny kettéhasad. A kék szín pedig újra a kép sikján és vezet. Jánoson a piros ruha, hiszen már Ő vigyáz Édesanyánkra, Máriára. Ez a hatalom Jézustól jön. Nagy hatalom és nehéz feladat. Kaifás távozik a tett helyszínéről, és mocskos a keze. Egy zsidó kinek mocskos a keze. Nézzük csak meg a képen!!! Ott van,  kék köntösben. Koszos a keze. Akik annyit mosakodnak, még evés közben is többször mosakodnak. Tisztátalan, mert megölte a megváltót. Jézus pedig megváltóként feltámad. Hogy mit is jelent ez? Munkácsy, hogy meg tudja festeni Jézust a kereszten, saját magát kötöztette fel a keresztre. Mert ezt valamilyen módon át kell élni. Meg kell érteni. Ez kérem mindannyiunk hitvallása, nem csak Munkácsyé. A Jézus a kereszten modellje maga Munkácsy volt. Ő megtette, tegyük meg mis is. Másszunk fel, kapaszkodjunk fel arra a keresztre, mert ott szembe néz velünk maga a megváltás. Felülről láthatjuk a megváltást. Mit keres a lovas a képen? Hát ott van a feltámadás a képen a feltámadás képe is ez. A lovas az maga Jézus, hiszen a lovas arca egyezik a kereszten függő Jézusával. Ott van rajta a fehér ruha a bíbor köpeny. Sajnos a fényképen nem látni, de fehér ruhának a gallérja véres. Ez a kép a jelenések könyvére utal az Igazság lovasára. Jézus megváltott minket. Feltámadott a halálból és győzedelmeskedett minden fölött.

Ajánlom figyelmetekbe a következő elemzést itt.

Remélem tudtam nektek adni valamit. Jézus nekem példaképem, útmutatóm, hogy ezáltal a megváltóm lehessen.

Áldott Húsvétot.

Krisztus feltámadt.

Categories: FreeStyle, Policy & Society Tags:

Apám emlékére, aki április 12.-én lenne 60 éves

április 12th, 2011 Nincsenek hozzászólások

Ez az írás 2011 április 12.-én is elhangzik (elhangzott) a gömörhorkai temetőben, Édesapám 60. születésnapi megemlékezésén.
Kedves itt Jelenlévők,
még mielőtt én is útnak ereszteném gondolataimat, szeretném megköszönni a szervezőknek  Gömörhorka önkormányzatának és a Református gyülekezetnek ezt a megemlékezést, és nagyon köszönöm, hogy megtisztelték Édesapámat jelenlétükkel, és nagyon megtisztelő, hogy Önökkel együtt ünnepeljük meg Édesapám  60-ik születésnapját.

Mindannyian arra törekszünk, hogy valamilyen módon éket üssünk a világba. Hogy nyoma legyen annak, hogy éltünk, hogy gondoljanak és emlékezzenek ránk és hogy akadjon legalább egy ember, aki még a halálunk után is elmond értünk egy imát.
Azt, hogy emlékeznek-e ránk, azt manapság az INTERNET segítségével, hamar kideríthető, de az, hogy emberi lénye, egyénisége és cselekedetei hagytak-e valamilyen nyomot rajtunk, hogy hiányzik-e nekünk ez az ember, nem csak azért mert éppenséggel az apánk, hanem azért amilyen ember volt, amiért harcolt.
Mondják, hogy az igazság harcosainak értelmetlen az élete, mert őket elnyomják és elhallgattatják. Pedig ez nem így van. Megmagyarázhatatlan dolog a számomra, hogy apámban ott lobogott a tűz a Dusza féle jól ismert impulzivitás. Ott volt benne az akarat, az igazságra való szomjúhozás, de ennek ellenére a sok harc a nem megértettség, a felszínesség  és az állandó anyagi bizonytalanság felemésztették.Felemésztette egyszerű okból, és ugyanazon okból, amiért jelenleg a szlovákiai- magyar irodalom- és színházkritika, művelődésszervezés a mondhatni nihilizmus állapotában van, mert ez az félmilliós magyar kisebbség nem tud fenntartani legalább egy tisztességes újságírót, aki a szlovákiai magyar kulturális mozgolódásokról írna, és összefogná azt. Apm szellemi utánpótlása adott, jó magam is megvagyok győződve arról, hogy az itt jelenlévők között is van olyan aki szívesen csinálná,  és csinálja is (már amennyire lehet),de alamizsnáért és későn fizetésért nem megy. Mint ezt apám is mondotta vala: A rendezvényekre utazni kell, az utazáshoz pedig autó kell, az autóba üzemanyag, és ugye kell egy jó vízhatlan cipő.Meg kell egy jó fényképező is, hogy azért az írásokat képek ékesíthessék. Én kibővíteném: szállodában aludni nem kell, mert  kulturánk hírvivőjének mindig adnak ingyen szállást meg reggelit, hogy Gömör, Bodrogköz, Garammente, Mátyusföld és a Csallóköz is az otthona legyen, hogy amikor távol van szeretteitől, mégis érezhesse az otthon melegét. (Mint ahogy a szegény néprajzos jár Erdély-országban: Adjatok egy pohár vizet, mert olyan éhes vagyok, hogy azt sem tudom, hol fogok aludni) .
Dusza Pista mégis miként tudott utazni, és sok helyen ott lenni? Azt, hogy sok rendezvényre elmehetett, és sok fesztiválon zsűrizhetett és válogathatott, Édesanyámnak és még akkor működő vállalkozásának köszönheti. Itt szeretném hálámat kifejezni neki, apa nevében,  mert nem egy  szolgálati út előtt sírta el magát, hogy mennyire szégyenli, hogy neki anyámtól kell pénzt kérnie.  A mi családunk a szlovákiai magyar kultúra oltárán feláldozta magát, apámnak az élete, anyámnak az egészsége ment rá. Az utat e két ember megmutatta, az ösvényt járhatóvá tette. A kérdés az, hogy járunk-e majd rajta. Kérem ezt tőlem senki se vegye kritikának, hanem útmutatásnak, mert apám cselekedetei erről szólnak.
Mi lenne ha apám 60 éves lenne?
60 évesen az ember már inkább a nyugdíjra és a pihenésre gondol, de biztos vagyok benne, hogy nála ez nem így lenne. Hajtana tovább és ezzel együtt minket is. Talán már végre  rábeszélhető lenne arra is, hogy tanítson, hogy átadja azt a sokat és értékeset ami benne van (volt). Ő ezzel ütött éket a világba, csak hát volt annyi humora, hogy Ő az éket magával is vitte. Magával vitte érzéseit, indulatát, harciasságát, rálátását és azt a rengeteget szeretetet, amivel egész lénye tele volt. Nem tudta átadni, még nekem sem teljesen, és talán nem is akarta. Mert megértette, még egy embert a családból feláldozni nem lehet.
Hogy mi történik velem?
Biztos jó néhány olyan dolgot csináltam, amiért Dusza módon leteremtene, de számtalan dolgot is, amiben biztos vagyok, hogy jobban csináltam és csinálok, mint ahogy Ő, és büszke kitartásomra. Magamról beszélek, mert csak magamat tudom hozzá mérni. Másról ezt megtenni nem tudom. Jómagam, nem folytatom azt a harcot, amit a végén elveszített. Én ebbe nem akarok belekeseredni, különben-is, van millió  más dolog, ami az őrület határára kergeti az embert. De magam is harcolok, az igazamért, mások igazáért, Istenért és emberért. Mert van egy szint, ami alá nem adhatjuk. Főleg, ha már megmutatták az utat is. Standardizált, közhelyes világ az, amiben élünk, erre amire éppen nincsen norma, az-az erkölcs, tisztesség és műveltség. Erre mondaná apám: Normálatlan világ ez. 🙂
Apa, az égiekkel együtt ünnepeljük születésnapodat. De most Te ajándokozol meg minket gondolataiddal :
DUSZA ISTVÁN: Csillagokat nézni a kútban
Szívszorító volt ugyan, de a látvány vonzása mindig legyőzte a mélység keltette félelmemet. Szülőházam udvarán még volt egy kút. (Lám, most döbbenek rá, hogy nekem még volt/van szülőházam. Az utánam járó nemzedékeknek már csak elvétve.) A kút mohos kövekkel kirakott fala egy tenyérnyi vízfelületet fogott közre, fentről legalábbis ez így látszott. Óvtak, féltettek: fölé ne hajoljak! És mégis… Egy népmese varázslatának hittem, hiszen abból olvastam ki, hogy mély kútban fényes nyári napokon is megláthatók a csillagok. Egyszer aztán nekem is sikerült a varázslat, s azután még sokszor. Minden alkalommal, ha elhagyott mezei kutakra találtam, de akkor is, ha a gömöri, vagy bodrogközi dombokra épült házak udvarán a sziklába vágott kutak mélyébe pillantottam. Gyönyörű ez a játék ma is. Fényes nappal jó csillagot nézni


Drága Barátaim, nézzünk bele mi is életünk  kútjába, lelkünk kútjába, és a mai napon a legfényesebb csillag ami fényes nappal is látható lesz az apám csillaga. Merítsünk fényéből, hogy minden sötét pillanatunkat, és életünk sötét szakaszait az Ő fénye ragyogja be, mert az igazság harcosának fénye a nappali sötétjében a legerősebb.
Boldog születésnapot Apa. Isten éltessen és tartsa meg lelkedet az örök életre.

Categories: Policy & Society Tags: